Alapítványok, díjak

Alapítványok, díjak

Az ELTE TÓK Hagyományőrző Alapítványa

Az alapítvány székhelye: 1126 Budapest, Kiss János altábornagy u. 40.
Az  alapítás éve:  1994.
Adószám: 18065406-1-43
Számlaszám: OTP Bank 11712004-20189299 

Az alapítvány célja a Budai Képző történetének felelevenítésével, hagyományainak ápolásával a hallgatók és tanárok identitástudatának erősítése, a „mintaképző” szerep folytonosságának őrzése az ELTE TÓK-on. Az 1869-ben alapított intézmény szellemiségének, szerepének, jelentőségének tudatosítása, jövőjének formálása, továbbá a magyarországi tanítóképzés emlékeinek felkutatása, ápolása, relikviáinak összegyűjtése; az összegyűjtött emlékek bemutatása, megjelenítése és az oktatásban való felhasználása. A számlaszámra befizetett és az adózók által juttatott 1%-os támogatásokból, valamint az Alapítvány rendelkezésére álló törzstőkék kamataiból a tradícióit és értékeit vállaló, átörökítő ELTE TÓK szakmai és kulturális téren kiemelkedő színvonalú tevékenységeit támogatja.


Dr. Padányi-Frank Antal Alapítvány

1985-ben Dr. Zsohár Gyula a volt Budapesti Tanítóképző Intézet jogutódja javára közérdekű kötelezettségvállalást tett az intézmény és annak igazgató tanára, Dr. Padányi-Frank Antal nevelői munkásságának elismerése, emlékének megőrzése céljából, az 1932-ben képesített tanítók, valamint a Padányi és a Zsohár családok nevében.
Az alapító iratban megfogalmazottak szerint az adomány kamatait az arra érdemes, szorgalmas tanító- és óvónőjelöltek jutalmazására, szakmai pályakezdésének elősegítésére kell fordítani. 2008-tól a végzős évfolyamok hallgatói közül a Kuratórium pályázati úton választja a díjra előterjesztetteket, valamint elismerésben részesíti az „Évfolyam legjobb tanítója” és az „Évfolyam kiváló óvodapedagógusa” versenyek I. helyezettjeit.

Dr. Padányi-Frank Antal (1884-1973) méltatása

Dr. Padányi-Frank Antal tanári pályáját 1910-ben kezdte, 1919-től a Budapesti Tanítóképző Intézetben tanított. 1929-től 1945-ig intézetünk igazgatója volt. Igazgatói tevékenysége idején vezette az Apponyi Kollégium budapesti tagozatát, elnöke volt a Tanítóképző - Intézeti Tanárok Országos Egyesületének. Tevékenyen részt vett az Országos Köznevelési Tanács, a Magyar Pedagógiai Társaság, a Magyar gyermektanulmányi és Gyakorlati Lélektani Társaság munkájában. Intézetünkben a gyakorlati képzés magas színvonalon folyt. Padányi – Frank Antal vallotta, hogy az intézmény elsődleges feladata a tanítói mesterség megtanítása. A tanítóképző és a gyakorlóiskola egységét, egymásra utaltságát erősítette elméleti és gyakorlati munkájában egyaránt. A tanítói hivatás megbecsüléséért több alkalommal felemelte szavát, hangsúlyozta, hogy a pedagógusi pályára a legtehetségesebb ifjakat kellene irányítani, „aminek – mint írta – nyilvánvaló alapfeltétele, hogy a nevelői munka a nemzet életében … megfelelően értékeltessék.”


Csillagné Dr. Gál Judit Alapítvány

Csillagné dr. Gál Judit főiskola tanár emlékének megőrzése és ápolása céljából fia, Csillag Ferenc 2003-ban közérdekű kötelezettségvállalást tett annak céljából, hogy páros években a Kar egy olyan hallgatóját jutalmazza, aki a tudományos diákköri munkában és a leendő tanítványai oktatását szolgáló – pedagógiai innovációban – kimagasló eredményt ér el.
Páratlan években a Kar egy olyan oktatóját díjazza, aki jelentős eredményeket mutat fel a szaktárgyi módszertan tanításában. Kiemelt szempont az ének-zene oktatásában, ill. a pszichológiai kultúra terjesztésében végzett sikeres tevékenység.

Csillagné Dr. Gál Judit (1928-1987) méltatása

Zeneakadémiai tanulmányait 1946-ban zongoratanári szakon kezdte el Kadosa Pál tanítványaként, de diplomáját a középiskolai énektanári és karvezető szakon szerezte meg 1952-ben. Tanárai közül fontos megemlíteni Vásárhelyi Zoltán, Járdányi Pál, Molnár Antal és Szervánszky Endre nevét. 1952-től általános iskolákban tanított ének-zenét és kórusokat vezetett. 1959-től, a felsőfokú tanítóképzés elindulásától 1987-ben bekövetkezett haláláig a Budapesti Tanítóképző Főiskola oktatója volt. Eközben három éven át a gyakorlóiskolában is tanított, hogy módszertan oktatását hitelesebbé tehesse, amelyet mindig is szívügyének tekintett. A tanítóképzésben eltöltött 28 tanév alatt számtalan tanító- és óvóképzős csoport vezetője volt. A hallgatókkal megértő, de következetes volt. Nevéhez fűződik az azóta is használatos ének tantárgy-pedagógiai munka, melyet először házi jegyzetként állított össze, majd Kerecsényi Lászlóval tankönyvvé alakították. A 60-as évek végétől foglalkozott a gyermekek zenehallgatási szokásaival, feladatsort állított össze, méréseket végzett, s ízlésvizsgálataival új színt hozott a pszichológia tudományába. Kandidátusi értekezését is erről írta és védte meg 1977-ben. Művészetpszichológiai érdeklődése vezette Révész Géza tevékenységének tanulmányozásához. Háromszor is meghívást kapott Hollandiába, ahol előadásokat tartott, s a Révész család jóvoltából a teljes hagyatékot hazahozta a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának. 1980-85-ig a Művészeti Nevelési Tanszék vezetője volt. Tehetséges, jó szakmai felkészültségű fiatalokat toborzott, felkészítette őket az igényes oktatómunkára. 1985 decemberében betegsége miatt vonult nyugdíjba, de óraadó tanárként tovább folytatta munkáját. 1987 decemberében hunyt el hosszú szenvedés után.


Nagyszentpéteri Géza Alapítvány

Dr. Nagyszentpéteri Géza emlékének megőrzésére, munkásságának méltatására 2008-ban Dr. Nagyszentpéteri Gézáné közérdekű kötelezettségvállalást tett, ami lehetővé teszi az ELTE TÓK olyan hallgatóinak  jutalmazását, akik a névadó szellemiségéhez hűen törekszenek ápolni a magyar nyelv értékeit.
A közérdekű kötelezettségvállalás által adományozott díjazásban azok a hallgatók részesülhetnek, akik a Magyar Nyelv Napján évente megrendezett kari Szép magyar beszéd versenyen első, második és harmadik helyezést érnek el.

Dr. Nagyszentpéteri Géza (1934-2008) méltatása

Szeretett barátunk és nagyra becsült kollégánk, Dr. Nagyszentpéteri Géza történelem-magyar szakos tanárként, kezdte pályafutását, s hamarosan egy nagy múltú gimnázium igazgatója lett Kunszentmiklóson. A bajai tanítóképző főiskola oktatójaként találta meg szakmai életcélját, amiben később felejthetetlent alkotott: alázattal tisztelt és szeretett anyanyelvének, a magyar beszédnek ápolását, pallérozását. Budapestre kerülve az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum vezető munkatársa lett. Életútja a Budapesti Tanítóképző Főiskolára vezette, ahol széleskörű tudása, briliáns tanári munkája, kollégái iránti szeretete, megbecsülése, kiegyensúlyozott nyugalma, fegyelme tanszékünk elismert és megbecsült vezetőjévé tette. Néhány évig magas minisztériumi beosztásban kamatoztatta tapasztalatait, majd a bulgáriai Magyar Intézet tudományos igazgatójaként öt éven át kultúránkat méltón reprezentáló hiteles követe volt. Hazatérve három évre főigazgatónk lett. Tanári és vezetői tevékenységét a pálya csúcsán a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjével jutalmazták. Tiszta szívvel és örömmel fogadta a diákjai által adományozott Diákokért emlékérmet tanári pályafutása utolsó éveiben. Különleges és kiváló ember volt: soha meg nem szűnő törekvéssel művelte magát, példát adott mindnyájunknak a halk, szerény, de megfellebbezhetetlen tudás megszerzésére és megtartására és továbbadására.


Reményi Gusztávné Alapítvány

Reményi Gusztávné született Tóth Katalin, gyémántokleveles tanító hálával emlékezve tanítóképzős tanáraira, 2001. január 23-án alapítványt kezdeményezett a budapesti Csalogány utcai Állami Tanítónőképző Intézet jogutódjának, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar tanítói szakán oklevelet szerző végzős hallgatói számára. Az alapítvány – közös megegyezéssel – a kibővített tartalmú Anyanyelvünkért alapítvány majd annak 2006-tól való megszűnésével, a Hagyományőrző alapítvány részeként működik.
Az alapítvány lekötött összege 1 291.660,- Ft, amely kamataiból olyan végzős hallgatók kaphatnak tanév végi jutalmat, akik elsősorban az anyanyelv és matematika tanításában mutatnak kiváló pedagógusi rátermettséget és kiemelkedő szakmai felkészültséget. Minden tanév végén a tanárok javaslata alapján a kar vezetősége állapítja meg a jutalmazandó hallgató számát és személyét.
Földesi Andrásné Reményi Katalin 2011-ben 55 - 55 ezer Ft összeget ajánlott fel a jutalmazásra abból a célból, hogy az alapösszeg ez alatt kamatos kamataival növekedjék.


Szíjj Zoltán Díj

A Testnevelési Tanszék 2007-ben Szíjj Zoltán emlékére díjat alapított. Szíjj Zoltán 1955-ben került az ELTE TÓK elődintézményébe. 1984-ben bekövetkezett haláláig a testnevelés tanításának, a tanító-és óvodapedagógus képzésnek kiváló szakembere volt. A Díjat a tanszék oktatóinak egybehangzó véleménye alapján az a hallgató kapja, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott a testneveléssel és sporttal kapcsolatos területeken: kari (országos) testnevelés tanítói versenyen, Testnevelés-és Sport Tudományos Diákkörön, testnevelés zárótanításon, testnevelés témájú szakdolgozatában, a testnevelési tanszék demonstrátoraként, élsportolóként.
A Szíjj Zoltán Díj egy névre szólóan gravírozott serleg, melyet a Kar diplomaosztó ünnepélyén a Testnevelési Tanszék képviselőjétől vesz át a jutalmazott hallgató.  A Tanszék folyosóján elhelyezett másik serlegre évről-évre a nyertes pályázók nevei kerülnek fel.

Szíjj Zoltán (1925-1984) méltatása

A testnevelés tanításának, a hazai tornasportnak, a tanító-és óvodapedagógus képzésnek kiváló szakembere volt. A szó igazi értelmében harcolt a testnevelés nagyobb megbecsüléséért, a hatékonyabb pedagógusképzésért. Pedagógusi hivatásának tradíciói vannak családjában. Édesapja tanító volt, nővére is pedagógus lett. Fia, édesapja nyomdokait követve a testnevelő tanári pályát választotta. Szíjj Zoltán Kőszegen volt kisiskolás, majd Pápán gimnazista. Itt kötött életre szóló barátságot a tornasporttal. 1946-ban felvételt nyert a Testnevelési Főiskolára, ahol 1950-ben a legjobbak között végzett. A Budapesti Testnevelési Gimnázium, az Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium és a Petőfi Sándor Gimnázium testnevelő tanára volt. 1955-ben került a Táncsics Mihály Gyakorló Tanítóképzőbe, mely előbb felsőfokú tanítóképző és 1975-től Budai Tanítóképző Főiskola lett. Itt tanított testnevelés módszertant, tornát, anatómiát, testnevelés-elméletet, élete végéig. A magyar tornasport kiváló szakembere volt. Edzőként dolgozott egyesületben és a válogatottnál. A Torna Szövetség nemzetközi bírója volt. Jegyzetei, dolgozatai gazdagítják a testnevelési szakirodalmat. A legtöbb azonban, amit tanítványai, kollégái megtanulhattak Tőle, a tanítói pálya és a kisgyermekek testnevelése iránti szakmai alázata, igényessége. Ebben felejthetetlen példát mutatott.