Karunk oktatói - Darvay Sarolta

2019.07.05.
Karunk oktatói - Darvay Sarolta

Mészárosné Dr. habil. Darvay Sarolta egyetemi docens, a Természettudományi Tanszék tanszékvezetője kapta a Gyertyánffy István-emlékérmet, ez alkalomból kérdeztük.

 

- Ha a TÓK-on töltött éveidre gondolsz, melyik volt a legjobb, legmeghatározóbb élményed eddig a Karon?

Sok meghatározó élményem van. Ami mindig feltölt, az a sokszínű kulturális élet, ami a karunkat jellemzi. Magam is részt veszek a kóruséneklésben és a tánctanulásban.

- A csecsemő- és kisgyermeknevelő szak megalapításában nagy szereped volt; hogyan jött az ötlet, hogyan karolta föl a Kar a kezdeményezést?

A bölcsődei szakemberek magasabb szintű, felsőfokú képzésének kidolgozása már az 1990-es évek közepe óta a Budapesti Tanítóképző Főiskola (a mai ELTE TÓK jogelődje) egyik feladata volt. Az intézmény részéről az Ének-zenei Tanszék oktatója, dr. Szarka Júlia vezette azt a szakmai csapatot, akik a Bölcsődék Országos Módszertani Intézetével (BOMI) közösen kidolgozták a Csecsemő- és kisgyermekgondozó, -nevelő felsőfokú szakképzés anyagát.  A szakterület képviselői már ekkor jelezték, hogy a képzésnek a felsőoktatás szerves részévé kell válnia. A Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság (MAB) 2008-ban fogadta be és hagyta jóvá a Csecsemő- és kisgyermeknevelő szak alapszakként (BA szintű képzésként) történő létesítését.
A 2000-es évek során, az ELTE karaként felmerült, hogyan lehetne színesíteni a portfóliót a tanító- és óvodapedagógus képzés mellett, milyen képzések illenének a kar profiljához. Ekkor került szóba az említett Csecsemő- és kisgyermekgondozó, -nevelő felsőfokú szakképzés. Ennek a képzésnek a karunkon történő szakindítási anyagának kidolgozásában kaptam feladatot.
Korábban 17 évig az egészségügyben dolgoztam humánbiológusként, az Országos Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Intézetben (OCSGYI). Feladatát tekintve ez az intézet az említett BOMI-val és a Csecsemőotthonok Országos Módszertani Intézetével (CSOMI) együtt az akkori Egészségügyi Minisztériumhoz tartozott.  Volt rálátásom mindkét intézet szakmai munkájára, ismertem az ott dolgozó kollégákat, ami nagyban segített a Csecsemő- és kisgyermekgondozó, -nevelő felsőfokú szakképzés 2009-ben karunkon történő indításában.
A következő lépés a Csecsemő- és kisgyermeknevelő alapszak indítása volt 2010 őszén, jó szakmai alapot adott a szakképzés elindítása.  Egy új szak indítása sok szakember együttes munkáját kívánja. Ebben az esetben is számíthattam a kar vezetőire, a tanszékvezetőkre és minden oktatóra, akik számára ez új feladatot jelentett. Munkájukat, támogatásukat ezúton is köszönöm. A szakfelelősi teendőket 10 év után adtam át a Neveléstudományi Tanszék jeles oktatójának, dr. Gyöngy Kingának.

- Mi jelentette a legnagyobb szakmai kihívást számodra a Karon töltött éveid alatt?

Kockázatos feladat volt a szakfelelősség mellett a Természettudományi Tanszék vezetői feladatainak vállalása. Ezt most utólag látom igazán, akkor talán nem is gondoltam, hogy milyen felelősségteljes és összetett feladat ez.  Munkatársaim az oktató munkájuk mellett szerteágazó kutatási tevékenységet folytatnak. Fókuszaink az egészségfejlesztés és a fenntarthatóságra nevelés multidiszciplináris megközelítése.
10 év elteltével most az a feladatom, hogy olyan utódot neveljek ki magam után, aki tanul a hibáimból, és még jobban szervezi, irányítja, támogatja a tanszék munkáját.

- A Gyertyánffy István-emlékérem hivatalos visszajelzés arról, hogy az ember jól, eredményesen végzi a munkáját. Mi a legkedvesebb „nem hivatalos” visszajelzés, amit eddig kaptál?

Nem hivatalos visszajelzés például, amikor az utcán megszólítanak volt tanítványaim, és beszélgetünk a közös múltról, bemutatják gyermekeiket, családjukat, és már csak a szépre emlékezünk.

- Milyen tanácsot adnál a pályakezdő tanítóknak?

Minden pályakezdő pedagógus hallgatónknak azt tudom tanácsolni, hogy ne veszítsenek lelkesedésükből. Mindig legyenek nyitottak az észszerű változásokra.