A mese interdiszciplináris megközelítései II.

Az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara és az ELTE TÓK Hagyományőrző Alapítványa nagy hangsúlyt fektet a csecsemő- és kisgyermeknevelők, az óvodapedagógusok, valamint a tanítók irodalomértésének elmélyítésére, a folklórműfajok sokoldalú megközelítésére elméleti szempontból, és azok élő továbbadására a gyakorlatban. Karunk 2008-ban elindította a Népek meséi című rendezvénysorozatot, melynek kiemelt eseménye lett a Népek Meséi Országos Egyetemi és Főiskolai Mesemondó Verseny. A versenyhez 2020-ban – a hagyományteremtő első mesekonferencia (2018) után – ismét tudományos tanácskozás kapcsolódik.

Az ELTE TÓK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének szervezésében 2020. november 19-én és 20-án került megrendezésre A mese interdiszciplináris megközelítései II. című online nemzetközi konferencia.

A konferenciát tavasszal a kialakult helyzet, illetve a megelőzés érdekében bevezetett korlátozások miatt el kellett halasztani, s bár a szervezők bíztak a lebonyolítás „hagyományos” formájában, végül több időpontmódosítás után online valósulhatott meg, s a Zoom platform adott helyett a tanácskozásnak.

A konferencia címében szereplő sorszám azt jelzi, hogy egy korábban már elkezdődött beszélgetés folytatására hívtuk kollégáinkat egy – a cím megfogalmazása szerint - meghatározható, leírható műfajról. A témakiírás definitív sugallatosságát (ki)használva célunk a jelen felhívással mégis az volt, hogy a mese meghatározásának lehetőségeiről kezdeményezzünk beszélgetést. E lehetőségekhez való eljutási folyamat szerves részéhez tartozónak gondoltuk ugyanakkor azt, hogy a megközelítés szempontjai e konferencia esetében sem maradjanak „jelöletlenek”, azaz váljanak láthatóvá az előadásokban a felvett szempontok határai, esetleg korlátai is.

A konferencia tudományos szervezőbizottsága számos kérdést fogalmazott meg, melyek közül talán a legfontosabbak, hogy miben segíti a meséről való gondolkodást, mit szabadít fel az, ha műfajként fogjuk fel azt, milyen diszkurzív stratégiák rajzolódhatnak ki a műfajként történő értelmezés mentén, s milyen további fogásokat nyújtanak a meseolvasáshoz ezek a rendszerek.

Különösen fontosnak tűntek a lehetséges válaszok abban az esetben, amikor a mese úgynevezett meghatározása, a mese „műfaj” a magyar nyelv és irodalom kerettantervi műveltségi tartalmának egyik legfontosabb részét jelenti az általános iskola 1–6. osztályában és ezt a középfokú oktatás mint elsajátított elemet használja fel saját praxisában. Érdekes felvetés volt továbbá, hogy hogyan dinamizálódik a mese-jelenség, hogyan feszegetik a klasszifikációs törekvéseket a különféle mesei történetek?  Hogyan működteti a mese az irodalom referenciális funkcióját, miközben minduntalan félreérthetetlen javaslatot tesz arra, hogy fikcióként olvassuk? Elméleti szempontból akár az irodalomtudomány, akár a kultúratudomány milyen módon tud a mese vagy tágabb értelemben az elbeszélő diszkurzus műfaji megértésétől, egy-egy konkrét fabula vagy onleíró narratíva megértésén át kezet nyújtani a humán-, társadalom és neveléstudományok alkalmazása felé teoretikusan kezet nyújtani? Ennek a hermeneutikai körnek Magyarországon és nemzetközi viszonylatban milyen új perspektívái láthatóak 2020-ban?

Örömteli és tudományos szempontból értékes, hogy a konferencia két napján elhangzott plenáris és szekcióelőadások a fentebb vázolt kérdésekre válaszokat, a felmerült és megfogalmazott problémákra megoldási javaslatokat kínáltak.

A tanácskozás első napja Daróczi Gabriellának, az ELTE TÓK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusának Konfigurációiból az interaktív mesekönyvet. Közelítés egy új médiumhoz című plenáris előadásával vette kezdetét, melyet az izgalmas téma megvitatása, online kerekasztalbeszélgetés követett. A nap folytatásában két szekcióban további tizennégy előadás hangzott el – a magyar nyelvű szekció elnöke, s az előadásokat követő disputa moderátora Pölcz Ádám tanszékvezető-helyettes, a szervezőbizottság elnöke, míg a német nyelvű szekció vezetője Márkus Éva dékánasszony volt.

A második napot Lipták Ildikó, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ alapító tagja, színész-drámatanár, drámapedagógus, egyetemi oktató Mese és valóság, tanulás és tapasztalat a dráma és a színház világában című plenáris előadása és az azt követő kerekasztalbeszélgetés nyitotta. Ezt három szekció követte, mindösszesen húsz előadással. A szekciók, az előadásokat követő disputák moderálásáért ezen a napon is Pölcz Ádám felelt, munkáját a kétnyelvű (angol-magyar) szekció levezetésében Tóth M. Zsombor, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa segítette.

A konferencia szervezői hálásan köszönik a program megvalósítását segítők munkáját, a színvonalas előadásokat. Örvendetes, hogy a konferencián az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának számos oktatója előadott – színvonalas előadásaikkal emelve a nemzetközi tanácskozás tudományos értékét.

Az elfogadott absztraktokból ISBN-számmal ellátott kötet készült, s a szervezők tervei és szándéka szerint a konferencia-előadásokból 2021-ben tanulmánykötet is megjelenik majd.

A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.