Az Óvó- és Tanítóképzők Egyesületének jogelődje a több mint egy évszázada, 1889. április 16-án megalakult „Tanítóképző Intézeti Tanárok Országos Egyesülete”. „1889. április 14-én kezdődött az állami tanítóképző tanárok emlékezetes gyűlése, amelynek legfontosabb eredménye az lett, hogy április 16-án 18 évi vajúdás után létrejött a Tanítóképző-Intézeti Tanárok Országos Egyesülete. A gyűlésen az egyesülethez az indítványt Zajzon Dénes, mint e tárgynak előre kiszemelt előadója, tette meg, a ki által benyújtott alapszabály-tervezet letárgyaltatott, és némi módosítással alapelveiben elfogadtatott.” (Magyar Tanítóképző, 1890., 470.) Szerepét, súlyát illetően jellemző, hogy: „Ettől az időtől kezdve minden a tanítóképzésre vonatkozó, fontosabb kérdésben a közoktatási kormány az Egyesület meghallgatásával döntött.” (Szakál, 1934., 95.) Hosszú, kényszerű szünet után az 1989–90-es rendszerváltás tette lehetővé, sőt szükségszerűvé hazánkban a civil szerveződések újjáalakulását, működését. Az oktatáspolitika változásai, differenciálódása sok új szervezet létrehozásának igényét vetette fel. Ez érintette a pedagógusképző intézményeket is. A 20. század második felében, több évtizedes szünet után, 1992-ben (szintén április hónapban) újra megindult a tanítóképzős egyesületi munka. Baján megalakult az Óvó- és Tanítóképzők Egyesülete (ÓTE), s székhelye azóta is az Eötvös József Főiskolán van. 1998-ban egyesületünket a Bács-Kiskun Megyei Bíróság közhasznúvá nyilvánította. Az ÓTE az egykori Tanítóképző-Intézeti Tanárok Országos Egyesülete örökösének tekintette magát. Arra törekedett, hogy az egyesületi munka meghatározója a szuverén tagság legyen, s célul tűzte ki az óvó- és tanítóképzők szakmai színvonalának emelését, hagyományainak megőrzését. Az egyesület 2023. óta nevében is a csecsemő- és kisgyermeknevelést, az óvó- és tanítóképzést képviseli (KÓTE), feltárja a működés tartalmi, pénzügyi és egyéb gondjait, előmozdítja azok megoldását, részt vesz az integrálódott és fenntartót váltott intézmények közötti együttműködési formák elmélyítésében és újak kialakításában, országos tanulmányi versenyek és szakmai konferenciák szervezésében. Főiskolai és egyetemi képzési kérdéseken túl behatóan foglalkozunk a köznevelés időszerű problémáival is.

Az egyesület célja a tagság számára olyan szervezet létrehozása, amely az integrálódott csecsemő- és kisgyermeknevelő, óvó- és tanítóképző intézményeknek, illetve azok dolgozóinak tevékenységét koordinálja, érdekeit képviseli, propagálja; valamint az intézményi (kar, intézet, tanszék) és az oktatói tevékenység tekintélyének, társadalmi, anyagi és erkölcsi elismerésének, jelentőségének szervezett előmozdítása.