Benczik Vilmos (1945–2021)
Benczik Vilmos (1945–2021)
műfordító, professor emeritus
Benczik Vilmos 1976 és 2013 között, 37 tanéven át volt karunk oktatója. Pályáját főiskolai tanársegédként kezdte, 1978-tól főiskolai adjunktus, 1983-tól főiskolai docens, 2003-tól főiskolai tanári beosztásban. Ezt megelőzően dolgozott általános és középiskolában is, így az oktatás minden szintjén rendelkezett tanári tapasztalattal.
Kezdetben a Nyelvi és Irodalmi Tanszéken orosz nyelvet tanított, majd a tanszék kettéválását követően szinte minden tantárgyat oktatott a Magyar Tanszéken. Kezdettől fogva nagy erőfeszítéssel dolgozott hallgatóiért és nagy hangsúlyt fektetett nemcsak az oktatásra, hanem a hallgatók pedagógussá nevelésének speciális feladataira.
Benczik Vilmos nemcsak kiemelkedő oktató és nevelő, hanem felelősségteljes közéleti ember is volt. Kiemelkedő szerepet játszott karunk oktatói tudományos munkáinak megjelentetésében. Hosszú időn keresztül kari kiadványaink zöme az általa is vezetett Trezor Kiadó gondozásában jelent meg (összesen 48 kiadvány).
Benczik Vilmos 2001 novemberében védte meg PhD-értekezését (Nyelv, írás, irodalom kommunikációelméleti megközelítésben) a Pécsi Tudományegyetemen summa cum laude minősítéssel. 2007-ben habilitált, 2013-ban nyugállományba vonult. Az ELTE TÓK kommunikáció szakának tervezésében aktívan tevékenykedett. 2019-ben az ELTE professor emeritusa lett.
Benczik Vilmos a magyar eszperantista mozgalom egyik vezetője is volt. Mind hazai, mind nemzetközi kapcsolatait fölhasználta Karunk hírnevének öregbítésére. Mindemellett jelentős műfordítói munkát végzett: spanyol, portugál és eszperantó nyelvről magyarra, magyarról eszperantó nyelvre fordított. Két Nobel-díjas alkotó (Gabriel García Márquez és Mario Vargas Llosa) több művét a mai napig is az ő fordításában olvassa a magyar közönség. Mintegy két tucat spanyol, portugál és latin-amerikai szerzőtől fordított magyarra többezer oldalnyi szépirodalmat. 1983-ban a Corvina Kiadó adta közre az általa szerkesztett csaknem 500 oldalas eszperantó nyelvű magyar irodalmi antológiát. Szerkesztésében jelent meg Ady Endre és József Attila válogatott műveinek kötete is eszperantó nyelven. Mindhárom eszperantó nyelvű kötetben jelentős mennyiségű műfordítói munkát is végzett.
Gyakori előadója volt az eszperantó világkongresszusok keretében megrendezett tudományos ülésszakoknak, 2000 óta pedig a rotterdami székhelyű (42 tagú) Eszperantó Világakadémia tagjaként is működött. 1986 és 2002 között az Eszperantó Világszövetség irodalmi díjbizottságának elnöke volt. 2016-ban az Eszperantó Világszövetség a tiszteleti tagjává választotta.
Az ELTE TÓK-on kívüli hazai közéleti tevékenységéből kiemelhetők továbbá a következők:
1974-től 1992-ig elnökségi tagja, 1990 és 1992 között elnöke volt a Magyar Eszperantó Szövetségnek (ezt a posztot a korábbi időkben Giesswein Sándor és Karinthy Frigyes is betöltötte). A Trezor Kiadó vezetőjeként 1992-től 2002-ig elnöke volt a magyar tankönyvkamara (Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete) etikai bizottságának. 2000-től részt vett az MTA Filozófiai Kutatóintézete mellett működő, Nyíri Kristóf akadémikus által vezetett kutatócsoportban.
Benczik Vilmosra mint szelíd, jó emberre és nagyszerű kollégára, a diákok által megbecsült tanárra, a szakmai közéletben elismert, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék oktató és kutató tevékenységét eredményesen végző szakemberre emlékezünk.
Budapest, 2021. március 2.
Az ELTE TÓK és a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék munkaközössége