Csillagok, égbeli tűk

Mit csinál a passzázsbohóc? Hogyan tud üzenetet közvetíteni a cirkusz? Illetve miért érdemes artistának lenni ma és miért volt érdemes a rendszerváltás előtt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaptunk választ 2024. április 14-én a Fővárosi Nagycirkusz munkatársaitól.

Látogatást tettünk a kulturális mediáció mesterszak számos hallgatójával együtt a műfaji értelemben is egyedülállónak tekinthető hazai kulturális intézményben. A Nagycirkusz már az 1860-as évek óta a Városligetben kap otthont és ejti ámulatba a közönségét artistái különböző mutatványaival. Az intézmény példaértékű társadalmi felelősséggel igyekszik műsorait megtölteni a nemzetközi csapatok koreográfiái által. Nonverbális jellegét tekintve az üzenet megfogalmazása egy kiemelkedően nehéz feladat a cirkusz számára, mégis az élőzene, a mozdulatok, az egymásba vetett bizalom és a csapatmunka mind megelevenedik a néző szeme előtt.

A látogatásunkkor megtekintett Csillagok, égbeli tűk címet viselő darab idézi Cseh Tamás és Bereményi Géza közösen alkotott munkája, a Háború van című dal első versszakát.

“Csillagok, égbeli tűk
karcolják rá a szememre:
Háború van.
Csillagok, a háború tart,
szóljatok rá, hogy megálljon.
Még a végén bűnös leszek.”
 

Tóth Janka
demonstrátor
kulturális mediáció MA