Épített környezeti nevelés - TANULÁSI TEREK vizuális megközelítésben
Szerencsés helyzet az, amikor sokféle szemlélet egy közös cél érdekében jól együtt tud működni. Skaliczki Judit építészmérnöki szakdolgozata kapcsán (Épített környezet gyerekeknek) szeretett volna pedagógiai szempontból jobb rálátást kapni a témára, ekkor került kapcsolatba Pataky Gabriellával, majd később a Vizuális Nevelési Tanszék óraadó oktatója, Rekvényi Viola is bekapcsolódott a szakmai együttműködésükbe. Mindhárman más megközelítésből érezték úgy, hogy ez a területet alaposabb kutatást és szélesebb tájékoztatást igényel.
„A vizuális nevelés az a fókusz a személyes útkeresésünkben, amivel a világ problémáira próbálunk választ találni, és ezen belül mennyire tudjuk a vizuális neveléssel összekapcsolni a különböző területeket. Engem ezen az úton járva egyre jobban zavart, hogy nincs jól kitalálva a tér, ahol a tanítók a gyerekeket nevelik. A választ Észak-Németországban, a Flensburgi Egyetemen találtam meg Silke Edelhoff személyében, aki az épített környezeti neveléssel foglalkozó új kutatási terület egyik első elismert képviselője.” – fogalmazta meg saját indíttatását Pataky Gabriella.
De mit jelent valójában az épített környezeti nevelés?
A saját és közös életterünk közötti kapcsolatról van szó, hogy a tér használójaként interaktív módon, tudatosabban gondolkodjunk az életterükről, tudjunk azonosulni a (szűkebb és tágabb) környezetükkel – és akár kreatívan alakítani azt. Itt a felelősség kérdése is fontos: a passzív szemlélődéssel szemben érdemes kritikusan, tevékeny módon részt venni az épített környezet kialakításában, sajátjuknak érezve azt.
„Kérdőíves kutatást végeztünk a tanszéken a hallgatóink tanulási-és kreatív tereinek megváltozásáról a COVID időszakban. Kiderült, hogy a legtöbbször kiforrott szókincsük sem volt a kérdések megválaszolásához. Ez világossá tette, hogy sok feladat van még ezen a területen.” – számolt be tapasztalataikról Rekvényi Viola.
A konkrét kutatások kapcsán Skaliczki Judittól adott tágabb képet arról, hogyan próbálták elérni, hogy a hallgatók résztvevőként tapasztalják meg a helyzeteket: egy kutatás során a figyelmüket a tágabb környezetükre irányítva, ennek során tudatosodott ki bennük, mi mindenre nem figyeltek fel korábban. Ez élményszerű megélést tett lehetővé, melynek hatása a jövőben is érvényesülhet. „A városi mindennapokkal és a felgyorsuló életmóddal függ össze, hogy mások a jelen emberének kognitív megélései. Nagyon fejlett belső mentális térképpel kell rendelkeznünk ahhoz, hogy miközben közlekedés közben is éljük az életünket (telefonálunk vagy üzenetekre válaszolunk), mégis tudatában legyünk annak, hogy leszállás és felszállás közben pontosan mikor merre tartunk adott közlekedési eszközön utazva.” – hívta fel a figyelmet Skaliczki Judit.
Hogyan lehet kisgyermekek nevelése során a gyakorlatba ültetni ezt a megközelítést?
„A kortárs képzőművészet az, ami a ma problémáival foglalkozik, és azért jó, ha a kisgyerekek közé be tudjuk vinni ezt, mert meg kell őket tanítani arra, hogy ne idegenedjenek el a saját koruktól, ebben a környezeten tudjanak gyökeret verni, és akkor a legvalószínűbb, hogy jól jelen tudnak lenni, és sikeresek tudnak lenni.” – teszi hozzá Pataky Gabriella, Bodóczky István Munkácsy Mihály-díjas képzőművész, pedagógus szavait idézve.
Kiemelte: „Meg kell említeni a túlféltés jelenségét, amely egyre inkább jelen van napjainkban. Egy nagymintás kutatás szerint – ami a gyerekek tárgykultúráját vizsgálta – azért nem szeretnek a pedagógusok és lassan már a szülők sem foglalkozni bizonyos dolgokkal, amik pedig nagyon fejlesztőek lehetnének a gyerekeknek, mert féltik őket; mivel gyakran túl nagy kosszal járnak ezek a tevékenységek, el tudnak szaladni, és veszélyes helyzetbe tudnának kerülni. De a kutatás azt is kimutatta, hogy azok, akik nem csinálják ezeket a tevékenységeket (különösen, ha egy bizonyos korig nem találkoznak ezekkel), akkor bizonyos képességeik, kompetenciáik soha nem fognak kifejlődni. Egyébként éppen ezek miatt írtunk néhány éve egy könyvet Épített környezeti nevelés az óvodában címmel, amelyben ötleteket adunk a pedagógusoknak és a felnőtteknek, hogyan vonják be a gyerekeket a feladatokba+. A kötet első felét egyetemi jegyzetnek használjuk, a másik vele viszont játékgyűjtemény, és a visszajelzések szerint a szülők is szeretik, többek között talán azért is, mert az ábrákat a gyerekek szívesen használják színezőnek is. A hallgatók számára sem félelmet keltő, mert Violának sikerült még a táblázatokat is olyan formába önteni, amitől nem tűnik annak.
Skaliczki Judit építészi szempontból aláhúzta: nagyon fontos tudatosítani a pedagógusokban, hogy a berendezésen lehet és kell is olykor változtatni. „Sok esetben fel kell szabadítani az emberek gondolkodását, hogy felismerjék, ha egy közeg nem kellemes, mert van felelősségünk abban is, hogy ezt felismerjük. Gyakran előfordul, hogy már senki nem tudja, valaki miért alakított ki egy adott teret egy bizonyos módon, de mivel „ez mindig így volt” senki nem mer hozzányúlni, akár évtizedekig. És az sem szentírás, ahogy a padok el vannak rendezve, azokhoz hozzá lehet nyúlni, azokat adott feladatokhoz át lehet rendezni, akár egy nap folyamán többször is. Ezt a felelősséget is ki kell építeni a pedagógusokban, hogy változtassanak, merjenek alakítani a megszokott tereken. Ez azért is fontos, mert a terek hatása a közérzetben és a figyelem fenntartásában is megmutatkozik. Ha a pedagógus jobban felfigyel a környezeti hatásokra, akkor arra is érzékenyebb lesz, hogy a gyerekek jelzéseit is észrevegye, mert ezek miatt (legyen az túl nagy zajszint, vagy nem megfelelő fényviszonyok) széteshet az osztály figyelme; például nem hallanak jól, elkalandozik a figyelmük, vagy nem érzik magukat biztonságban. Ezeket komolyan kell venni. Ezért erre nagyon sok feladatunk van az egyetemen, hogy gyakoroljuk és megmutassuk nekik, hogy lehetőségük és szabadságuk van a változásra. Én legalábbis minden erőmmel azon vagyok, hogy ezt a felszabadító érzést elültessem a hallgatókban. Ezáltal meg tud valósulni, hogy igazán tanulástámogató, befogadó, pozitív hangulatú tér fogadja a gyerekeket.”
Épített környezeti nevelés az óvodában, kiadó: kultúrAktív Egyesület; Pécs, 2017
Szerzők: Guba Anna, Pataky Gabriella, Tóth Eszter; [illusztrációk ... Rekvényi Viola]
A podcast szövegét összegezte: Tihanyi-Konda Szilvia