Makkos Anna Ráhel - Franciaország

Miért mentem Franciaországba? Ki, mi vett rá, hogy itt hagyjak csapot, papot (vagyis a barátaimat és a vőlegényemet) 4,5 hónapra? A szülői és tanári nyomás. És mennyire megérte, hogy hallgattam ezekre a bölcs emberekre! Életem legpihentetőbb, legizgalmasabb, leginspirálóbb félévét töltöttem a híres-neves történelmi városban.
A kezdet kicsit nehéz volt. A szállásra érkező többi Erasmus-os párban érkezett, meg tudták beszélni, ha egyikőjük nem értett valamit, és közösen megfejtették, merre, hány lépést kell tenniük. Hozzám mindig csak ezután érkezett el az információ, ami még átfolyt az én nyelvi-korlát-szűrőmön. Ez nem ijesztő volt, sokkal inkább vicces és izgalmas. Tudtam, hogy gond nem lehet, hiszen több Erasmus koordinátor is dolgozik azon, hogy zökkenőmentesen történjenek az események.
2-3 héttel később Orléans-t, az egyetemet, a közlekedést már elég alaposan ismertem. Körülbelül ide tehető annak az időszaknak a kezdete, amikor nem maradt más dolgom, mint élvezni a világot, ahova jól megtervezetten belecsöppentem. Orléans-ban a virágok korábban nyílnak, mint nálunk, Orléans-ban, az utcák tisztábbak, mint nálunk, Orléans-ban az emberek szerintem olyanok, mint bárhol.
A szállásunkkal szemben volt egy régiségkereskedő, ahol vettem egy igazán idős, pompás piros biciklit, és azzal hódítottam meg a várost. Túráztam vele, tavakat, kerteket fedeztem föl, eltekertem az Auchan-hoz, vagy kimentünk biciklizni a lányokkal a Loire partjára. Nem kellett messzire mennünk hozzá, a kisebb méretű, 30 férőhelyes kollégiumunk közvetlenül a folyó mellett helyezkedett el. A Loire-nak óriási az élővilága, tele van halakkal, és mindenféle vízkedvelő madarakkal. Annyira gyönyörű volt ez a hely, hogy általános sportkerülésem ellenére elkezdtem futni járni a partra. Volt rá időm, az órarendi beosztás különösen kellemesre sikerült.

Franciaországban hetente változik az órarend. Tömbösített előadások és szemináriumok vannak, melyek időtartama 180-240 perc. Volt sok érdekes, tanulságos, vagy éppen szórakoztató kurzus, egyszer-egyszer találkoztunk halálosan unalmas előadással is – ez utóbbi természetesen szintén hasznos volt a nyelvgyakorlás miatt.  A félévi értékelés beadandók alapján történt, amiket a legtöbbször csoportokban készíthettünk el. Az kötelező dolgok közül a gyakorlatot élveztem a leginkább: ahogyan az ovisok beszédét megtanultam érteni, a foglalkozásokat, amiket egyedül tarthattam, ahogyan együtt énekeltünk francia gyermekdalokat, és azt, ahogyan a Süss fel Napot kántáltam a 23 ovissal. Hiányoznak a kis lurkók!
A hallgatóktól hemzsegő város (a számok szemléltetése érdekében: félévente több, mint 2000 külföldi hallgató érkezik) jártas a szórakoztatásban. Fiataloknak szóló koncertek, kulturális előadások, színház, kalandpark, mozi, tánc… minden van a javából!

Bár vártam a végét az időszaknak, hiányoztak a barátaim, és az itthoni sokféle tevékenyégem, mégsem cserélném el semmire az elmúlt szemesztert.  Ha valaki megkérdezi, hogy éreztem magam, az első mondatom mindig ez: Féléves vakáción voltam! Megszerettem Orléans-t, és benne az embereket. Jövő nyárra pedig már nézzük a repjegyeket, hogy meglátogassuk az ottani barátaimat.