November 30-án megnyílt a mesemondást bemutató állandó kiállítás az ELTE TÓK épületében.

A Magyarság Háza Galéria szeptemberi időszaki kiállításának anyaga mostantól a Tanító- és Óvóképző Kart gazdagítja. A megnyitóra Magyarországra érkezett a kurátor, Raffai Judit egyetemi tanár, népmesekutató, a szabadkai Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar oktatással megbízott dékánhelyettese.

Engelbrecht Anna, az Országos Népdaléneklési Verseny döntősének népdalcsokra után Márkus Éva dékán köszöntötte a vendégeket, akik között a kar hallgatói mellett megjelentek a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamának résztvevői, illetve a kárpátaljai Beregszászról érkező vendéghallgatók is – a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola húsz hallgatója és három oktatója a Makovecz-program keretében vesz részt szakmai gyakorlati látogatáson Budapesten.

Márkus Éva bemutatta a népmese kiemelt helyét a TÓK-on folyó képzésben, és hangsúlyozta, mennyire jelentős szerepet játszik a mesék ismerete, a mesemondás a tudatos anyanyelvhasználatban. A mesekorpusz vizsgálata mellett más folklórműfajok is részei a tanítók és óvópedagógusok képzésének. A dékán asszony emellett felidézte a karon rendezett, A mese interdiszciplináris megközelítései című korábbi konferenciát, valamint a mesemondás hagyományaival foglalkozó kutatóműhelyt. Kiemelte, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék nagy hangsúlyt fektet a mesére, és a hallgatók is sokszor kerülnek mesemondói szerepbe. A népmesékkel kapcsolatos kari programok között megemlítette a Népek meséi versenyt – az utóbbi években a versenyen indulók jellemzően autentikus anyagból választottak.

Márkus Éva elmondta, abban, hogy ezzel az értékes anyaggal gazdagodott a kar, nagy szerepe volt a Magyarság Háza igazgatónőjének, Csibi Krisztinának, valamint dr. Raffai Judit néprajzkutatónak. A dékán asszony továbbá köszönetet mondott a kiállítás megszervezéséért a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszéknek.

Raffai Judit kurátor megnyitó beszédében kifejezte, milyen nagy öröm számára, hogy itt befogadták ezt az anyagot, hiszen mindig szomorúság tölti el, amikor le kell bontani egy időszaki kiállítást. A hallgatókkal egyidős lehetett, amikor először hallott igazi mesemondót, ekkor tapasztalta meg, mennyire más élmény, mint egy leírt mese, mennyire fontos az előadás maga; „mintha egy egész színtársulat lakna a mesemondóban”.

A kurátor megköszönte Csibi Krisztinának, a Magyarság Háza vezetőjének, hogy a karnak adományozta az anyagot, és Samu Zsolt látványtervező munkájáért is köszönetét fejezte ki.

Raffai Judit a sokak által ismert A magyar mesemondás hagyománya. Útmutató mesemondók, pedagógusok és minden népmesekedvelő számára című kötet szerzője is egyben, melynek szerkesztője, Dala Sára néprajzkutató, a Hagyományok Háza munkatársa kérdésünkre elmondta, mesemondó tanfolyamuk egykori résztvevői mára létrehozták a Meseszó Egyesületet. Örvendetesnek találja, hogy ezen kezdeményezések révén az akadémiai szféra, az alkalmazott néprajz (Hagyományok Háza) és maguk a mesemondók összetalálkozhatnak.

A kiállításmegnyitó Raffai Judit előadásával folytatódott, aki elmondta, a mesemondás hajdan azt a funkciót töltötte be, mint ma a sorozatok; „más történetében akarjuk kipihenni magunkat”. Idézte Szőcs Boldizsár székelykevei mesemondó szavait, aki a mesét „a szegényember egyetemének” nevezte. A folklórműfajok terjedésének módját a viccel illusztrálta a fiatal felnőtt hallgatóságnak, majd bemutatta nekik a mese különböző válfajait, a „népmese három életét”, melyből a harmadikat jelenti például a Hagyományok Háza tevékenysége, a folklorizmus jelenségei, köztük a mesemondó versenyek, a színpadi mesemondás.

A kiállítás anyagát többek között az Akadémiai Kiadó, a Fortepan, a Hagyományok Háza, a Keresztény Múzeum és a Néprajzi Múzeum bocsátotta rendelkezésre. Egy fotómontázs és a mesekutatás idővonala a földszinten látható, több tabló a 18. tanteremben, egy nagyméretű archív fotó a II. emeleti díszteremben lett elhelyezve. A kari könyvtár ad helyet az izgalmas mesehallgató falnak, ahol egy térképről tudjuk kiválasztani a minket érdeklő tájegységet, és leakasztani az ahhoz tartozó fülhallgatót, és meghallgatni egy meserészletet élvezetes, autentikus előadásban. A könyvtár előtti folyosón találhatóak a gyerekek által kedvelt óriáskockák, melyekből szöveget, illetve képeket lehet kirakni, valamint egy bábparaván.

Szöveg: Verestói Nárcisz (KMRI)