Nagy Bettina - Olaszország

2019.05.15.
Nagy Bettina - Olaszország

Diplomaszerzést követő külföldi szakmai gyakorlat Rómában

Több hónapot eltölteni egyedül egy idegen országban nagyon izgalmas, de egyben megpróbáltató is. Szeretném minden kedves érdeklődővel megosztani a tapasztalataimat és az élményeimet.

Az ELTE Tanító- és Óvóképző Karán két évig töltöttem be a Hallgatói Önkormányzat Külügyi Bizottság elnöki pozícióját, így számos élménybeszámoló meghallgatására volt lehetőségem. Mindig nagy figyelemmel kísértem végig a kiutazó ismerőseim útját, de valahogy nem éreztem magamban a lelkesedést, hogy külföldön tanuljak. Azonban a szakmai gyakorlat már több érzelmet váltott ki belőlem, mígnem arra az elhatározásra jutottam, hogy megpályázom az Erasmus, majd a Campus Mundi diplomaszerzést követő külföldi szakmai gyakorlatát. A programban való részvétel testközelből mutatta meg nekem a pályázás menetét, annak minden előnyével és nehézségével együtt. A gyakorlati hely szabadon választható, így ez adott egyfajta szabadságot, de egyben hatalmas felelősséget is helyezett a vállamra. Az államvizsgára és a zárófoglalkozásomra történő készülés mellett sok időt töltöttem a megfelelő gyakorlati hely keresésével, de egy kétnyelvű intézmény megtalálása után sikerek sorozata következett. Skypon történő kétkörös interjú után a fogadóintézmény elfogadta a jelentkezésemet, és ezt a fogadólevelem aláírásával véglegesítette. Az eredményes vizsgáim után 2018. júliusában átvehettem az angol-magyar kétnyelvű óvodapedagógusi diplomámat.
Augusztus végén kiköltöztem Rómába, amellyel megnyílt előttem az izgalmak tárháza. Ezzel egyidőben azonban, éreztem a felelősség súlyát is, hogy teljesen egyedül vagyok egy idegen országban, idegen emberek között. De ez nem riasztott vissza! Izgatottan vártam az új kalandokat.
A gyakorlati helyemen minden hétköznap 6 órát töltök el, reggel fél 8-tól, délután fél 2-ig. A hat óra alatt teljes értékű pedagógusként vagyok jelen a csoportban a mentorommal. Résztveszek az adminisztrációban, a gyermekek nevelésében, a foglalkozások megtartásában és a szülőkkel való kommunikációban. A csoportban én vagyok az angolul beszélő pedagógus, így a gyermekek tőlem hallják az angol dalokat, mondókákat, meséket. Mindig nagy örömmel és büszkeséggel tölt el, ha angolul hallom őket megnyilvánulni a nap során. Legyen ez egy dal ismétlése, vagy az elköszönés.  A mentorommal és a többi pedagógussal minden pénteken van egy megbeszélésünk, ahol átbeszéljük az eltelt hetet, valamint a következő hetet tervezzük meg. Havonta egyszer pedig a szülőkkel közösen tevékenykedünk a délután során, amellyel ők is betekintést nyernek a gyermekek tevékenységébe és a pedagógusok munkájába.
Egy teljesen más életritmushoz kellett hozzászoknom. Meg kellett tanulnom együttélni a későn kelő, de késő estig hangosan beszélő, olykor kiabáló de mindig élettel teli olaszokkal. Néha türelmet megpróbáltatóan nyugodtak, máskor pedig olyan temperamentum mutatkozik meg bennük, hogy a nyelvüket nem beszélő ember okkal hiheti, hogy folyamatosan veszekednek. Mindig is szerettem a tésztát, de sosem gondoltam volna, hogy annyira megszeretem, hogy az otthon töltött karácsonyi ünnepek alatt hiányozni fog az asztalról. Öröm volt nézni azt a meglepettséget az arcukon, amikor reggelire szalámis szendvicset ettem, vagy amikor elkészítettem a tojásos nokedlit ebédre.

Lecserélni egy rántott hús alakú országot egy csizma alakúra könnyű, de néhány dolog igencsak hiányzik a mindennapjaimból: első helyen áll a jó öreg túró rudi!  És nem is igazán értékeljük a hazi tejfölt addig, amíg hónapokig nélkülöznünk kell az ízét. Azonban ha az embernek igazán jó barátai vannak, akkor túró rudi nélkül biztosan nem szállnak fel a Rómába tartó repülőgépre.

Kérdéseitekkel vagy további történetekért nyugodtan keressetek meg a Facebookon, Nagy Betti néven, vagy e-mailben.