Olasz szalmakalap a Nemzeti Színházban

Március 8-án a Nemzeti Színházban nézhettünk meg egy nagyon népszerű, most frissen műsorra kerülő francia vígjátékot, az Olasz szalmakalapot.

A színdarab kezdete előtt a bejáratnál találkoztunk, itt Hoványi Tanár Úr kiosztotta jegyeket azoknak, akiknek még nem tudta átadni. Jó volt látni a gyülekezőkor a sok kiöltözött szaktársat, ahogy mindannyian izgatottan várakoztunk arra, hogy bejussunk a nézőtérre és elfoglaljuk a helyünket.

Itt már sajnos szétszéledtünk a nézőtér különböző pontjaira, illetve a darab végén mindenki sietett haza, így nem tudtuk utána se megbeszélni az élményeket.

A színdarab egy egyszerű problémát dolgoz fel elnagyolt túlzásokkal, az egyszerű ember hétköznapi problémáival. Az elején lassan indult be az előadás, meg kellet szokni Silviu Purcărete abszurd és groteszk látásmódját. Egy idő után az ember kicsit hozzászokott a darabban megjelenő újra és újra visszaköszönő poénokhoz, amik így értelmet nyertek és komikussá tették a darabot.

Én személy szerint az elején nem tudtam élvezni a színdarabot, számomra nagyon lassú volt ahogy beindult a cselekmény, azonban amikor kicsit pörgősebbé váltak az események, sikerült belefeledkezni a darab vicces pillanataiba.

Karvázy Csenge (Kulturális Mediáció MA ’26)