ÓTE-konferencia: Jövőkép a pedagógusképzésben
A házigazda szerepét az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar töltötte be; a konferencia elnöke Dr. habil. Márkus Éva, az ELTE TÓK dékán asszonya volt. A nemzetközi tudományos bizottságban számos Kárpát-medencei és hazai kollégát tisztelhettünk.
Gazdag és szakmailag magas színvonalú előadásokból válogathattak az érdeklődők, 13 szekcióban 58 előadást hallgathattak meg. Számos pedagógiai jógyakorlatot ismerhettek meg, szó volt a pedagógusképzés történeti vonatkozásairól, a kiemelt figyelmet igénylő gyerekekről, a korai fejlődés támogatásának fontosságáról, a korai idegennyelvi fejlesztésről, a digitális pedagógiáról, a természettudományok szerepéről, a művészeti nevelésről és nem utolsósorban az anyanyelvi és irodalmi nevelésről.
A találkozót Gloviczki Zoltán, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektora, a Magyar Rektori Konferencia Pedagógusképzési Bizottságának elnöke nyitotta meg, aki leszögezte, ma nagyon is megéri arról beszélgetni, mik egy pedagógus céljai, feladatai, lehetőségei, kihívásai. Az intézményes nevelésük jövőképe talányos; azonban amíg van család, gyerek, addig pedagógusokra is szükség lesz.
Az első plenáris előadást Pintes Gábor, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Pedagógiai Kar dékánja tartotta, aki végigvette, miben tér el a szlovákiai tanító- és óvóképzés a magyarországitól; náluk ma is létezik közép- és felsőfokú óvóképzés is például. Nyolc helyen folyik felsőfokú tanító- és óvóképzés Szlovákiában, különösen az ország nyugati részén találhatók sűrűn az intézmények. Bemutatta a képzés történetét, és megosztotta a napjainkban tapasztalt nehézségeket; kitért a 2020-ban bevezetett minőségbiztosítás következményeire.
Az előadások sorát Bárczi Zsófia, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Kar dékánja folytatta a magyar tannyelvű tanító- és óvóképzés szabályozásának, törvényi hátterének bemutatásával. Beszélt a nemzetiségi iskolák helyzetéről; kiemelve, a közelmúltban a hagyományosan jelen lévő magyar, ruszin, német nemzetiségek mellett az ukrán és a vietnami gyermekek oktatása is feladattá vált. A statisztikai adatok ismertetése után a kisebb települések iskoláinak speciális helyzetére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az összevonások, a klaszterizáció nem feltétlenül jó megoldás, mert az egész település életére és jövőjére kihat az iskola léte.
Harmadik plenáris előadó a TÓK professor emeritusa, Demeter Katalin volt, akinek kutatásában Márkus Éva dékán és Svraka Bernadett oktatónk is közreműködött. Az úgynevezett nevelési utópiák témáját tekintette át, Thomas More utópia-fogalmától elindulva, Michel Foucault és Umberto Eco munkásságát is érintve. Eközben ismertette a 2023-as World Happiness Report eredményeit is, ahol Magyarország meglehetősen rossz helyezést ért el. Egy másik Foucault-ra is hivatkozott: Léon Foucault ingája Eco egy regényének kulcsmotívuma.
Demeter Katalin a kortárs nevelés ingájának szélső pontjait mutatta be a hallgatóságnak; ezt követően pedig az Ipsos-felmérés eredményeit, amelyekből az tükröződik, hogy hazánk állampolgárai nincsenek túl kedvező véleménnyel a magyar oktatásról. Demeter Katalin végül levezetésképp az Edinburgh-i Egyetem egy kezdeményezését osztotta meg: a hallgatók az oktatás lehetséges útjait vázolták fel, melyek a totális megsemmisüléstől egyfajta utópisztikus vízióig terjedtek.