Szalai Júlia - Vic, Spanyolország

Szeptember legelején kezdődött az „Erasmus kalandom”, mégpedig életem első repülőútjával, amit sok izgatottság kísért, de végül szerencsésen megérkeztem úticélomba, Vic-be. Első látásra nagyon kis bájos, élettel teli városkának tűnt és a későbbiekben csak még inkább megszerettem. Ez a Barcelonától másfél óra vonat távolságra lévő helység, mind történelmileg, mind kulturálisan nagyon színes, nem véletlenül látogatott turisták által is. A város kifejezetten kiáll Katalónia függetlensége mellett, egyszer egy főtéri tüntetés részese is lettem.
A környéken is volt szerencsém barangolni, kétszer is kirándultam a közeli Gurb nevű hegyre, egyszer pedig a híres Montserrat-i kolostorba is „felzarándokoltam”, ami egy örökre szóló csodálatos élmény volt. Gironába két alkalommal is eljutottam és szintén azt éreztem, nem tudok betelni a hely hangulatával. Egyszerre éreztem otthonosan és álmélkodó turistának magam.
A dráma órám keretében lehetőségem volt még ellátogatni Vic-nél is kisebb városokba, ahol iskolákat nézhettünk meg és drámafoglalkozást is tartottunk gyerekeknek. Habár a spanyolom még akadozó, nagyon hálásak és lelkesek voltak, mindnyájan élveztük az együtt töltött időt és örültem, hogy kicsit beleláthattam egy spanyol iskola működésébe.
Az egyetem épületei nagyon tetszettek, tágasak voltak és sok pihenésre-tanulásra alkalmas hellyel rendelkeztek. Számos közös órám volt katalánokkal, akik kedvesek és nyitottak voltak felém, ez segített néha átvészelni a nehezebb napokat. A kedvenc órám a Teaching Literature volt (magyar műveltségterületesként ez érthető), a tanár úr hihetetlen mennyiségű jó könyvet hozott mindig magával és nagyon jó beszélgetések születtek a csoporttal. Erre az órára kellett elolvasnom angolul egy könyvet, amit szintén először tettem meg életemben. De nem utoljára!
A legfontosabb dolgot azonban a mobilitásomról még nem említettem. A nagyszerű embereket, akiket megismerhettem és megszerettem. A lakótársaim mind más országból jöttek (horvát, brazil, osztrák) és izgalmas volt velük együtt megtapasztalni az Erasmus főleg jó, de néha bizony kihívásokkal teli oldalát. Olyan barátságok kötődtek Vic-ben, amikkel a személyiségem rengeteget formálódott, úgyis mondhatnám közhellyel élve, hogy más emberként jöttem haza. Mert ez az igazság.