Tanítványunk, Berki Klaudia emlékére

Nehéz szavakat találni. Járványhelyzet van, az épület folyosói üresek, és tudjuk, mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a betegségnek. Nem tudunk beülni egy terembe, pedig mennyire jók azok az órák, amelyeken beszélgetni, vitatkozni lehet. És volt egy lány, aki mert ellentmondani. Akinek más volt a véleménye, és segített megérteni, miért neki van igaza. Mindegy, hogy társadalmi kérdésekről vagy József Attila egy verséről volt szó, elmondta, mit gondol: egy apró, új világot megnyitva. Tanító lett volna, nagyon jó tanító – aki nem csupán a tananyagot adja át a gyerekeknek, hanem megtanítja őket élni. Most mégis búcsúznunk kell, és elfogadni, hogy a félbemaradt beszélgetéseket már nem folytatjuk.
A folyosók pedig még üresebbek lettek.
Emlékezzünk együtt Klaudiára úgy, ahogy társai most egy-egy emlék felidézésével teszik!
 

A legutolsó emlékem Klauról a mostani, téli vizsgaidőszakból van. Az egyik vizsgámon, amire rengeteget tanultam, egy kérdésen elcsúsztam. Mivel ez már egy uv időpont volt, és ezen kívül egyetlen uv volt még hátra, amin már nem volt hely, úgy nézett ki, hogy emiatt nem lesz meg a tárgyam. Elsírtam bánatomat a csoporttársaimnak, hogy szerintük mit tegyek, beszélgettünk róla. Rá egy félórára kaptam egy üzenetet a Klautól, amiben felajánlotta a saját vizsgaidőpontját nekem, arra az egyetlen, utolsó vizsgára. Először nem fogadtam el, túl nagylelkű felajánlásnak éreztem, gondoltam, hogy neki is szüksége van rá. De azt mondta, hogy ő úgysem menne el rá, nagyon szívesen leadja, hogy nekem legyen esélyem. Borzasztóan hálás voltam neki, és ötösre vizsgáztam a segítségével. Ebből is látható, hogy mennyire nagylelkű és segítőkész volt. Hiányozni fogsz ebből a világból, drága Klau. (Gréti)

Ahogy én láttam, ismertem őt, egy nyersen őszinte, mélyen családcentrikus gondolkodású, tiszta szívű, jólelkű, erős igazságérzettel megáldott, szeretetreméltó nő. Egy közös év adatott a csoporttal, de volt alkalmunk néha egy busszal utazni az egyetemig, a reggeli homályos tekintetű utak mindig kellemes élmények voltak. Nyíltan lehetett (és kellett is :) ) vele beszélni a felszínes dolgoktól, mint a kávé hatásai, egészen mély lelki dolgokig, mint a mi lesz velünk a földi lét után. Sosem tudtam eldönteni, hogy mikor mit gondol nagyon komolyan vagy mikor ironikus. Olykor az volt a benyomásom, hogy olyan mester fokon űzi az iróniát, hogy leckéket kéne vennem tőle. :) Épp pár hónapja csak, hogy egy-két év után újra (és immáron utoljára) üzenetet váltottunk, a tervek, a jövő, a tanulás állásáról. Őszintén örültem, hogy az évek kihagyása ellenére meg tudtunk osztani egymással aktuálisan foglalkoztató gondolatokat, kérdéseket, mint azokon a homályos reggeli buszokon, vagy a Pipitérben töltött kávé idők alatt. Boldogan konstatáltam még szeptemberben, hogy a benne lévő örökös dac ellenére (vagy épp ezért) elmenetelt a tanítóképző negyedik évéig is. A nevetése kellemes emlékhang, őszintén cseng. Remekül tudott táncolni. (Bogyó)

Számomra Klau mindig egy nagyon érdekes és vagány ember volt. Emlékszem legelőször akkor beszélgettünk el mélyebben, mikor elsőben az egyik énekóra előtt szóba elegyedtünk, miközben éppen forgatókönyvet írt egy színdarabhoz, amit (azt hiszem) a baráti körével adtak végül elő. Ekkor mesélt magáról nekem először. A négy év alatt sok szép emléket kaptam tőle. Megismerhettem a vicces, a komoly, a dacos, az elszánt, a kedves, a boldog, a szomorú, és még sok más oldalát is. Mindig lenyűgözött, hogy milyen szeretettel, megértéssel tudott a gyerekek felé fordulni, amiből úgy gondolom sokan példát vehetünk. Sosem feledem el milyen izgatottam mesélte mennyire szereti a Harry Potter könyveket és a Vans cipőket. :) Viszlát Klau, hiányozni fogsz! (Niki)

Amikor először találkoztam Klauval és meghallottam a nevét, örültem, hogy van még valaki a csoportban, akit Klaudiának hívnak. Úgy gondolom az ember pozitívabban áll ahhoz, akivel megegyezik a nevük és van valami bensőséges azokban a "neked is boldog névnapot" köszöntésekben. Jobban megismerve őt sem változott a pozitivitás, nagyon is megkedveltem őt, ahogyan - meglátásom szerint - mindenki, aki ismerte. Őszinte volt, nyersen őszinte, amihez úgy gondolom hatalmas bátorságra volt szükség. Mindig kiállt amellett, amiben, vagy éppen akiben hitt, nem érdekelte, ha ebből esetleg problémája adódik. Lelkes volt, ha valamit szeretett, arról úgy volt képes beszélni, hogy a végére elhittem, én is szeretem. Mindenkit szeretett és támogatott, akinek szüksége volt rá, ráadásul hihetetlenül jó érzéke volt ahhoz, hogy megérezze ezt a szükséget. Remélem egyszer én is hasonló emberré válok majd, mint Ő volt és érdemes lehetek a nevünkre. Drága Klau, még találkozunk, de addig is nagyon fogsz hiányozni! (Klaudia)

Az ember sosem tudhatja, hogy mikor jön el életének az utolsó szakasza. Az élet egy igazi rejtély. Te is egy rejtély voltál sokszor a számomra, ezért aztán mindig örültem, amikor kicsit közelebb engedtél magadhoz. Ezt köszönöm neked! Szerintem nagyon pozitív dolog, hogy mikor rád gondolunk, először mosolyognunk, majd nevetnünk kell örömünkben, hogy a te személyedet, személyiségedet megismerhettük. Nekem mindig jólesett a biztatásod, mert tényleg éreztem, hogy hiszel bennem. A hangod, a benne rejlő bölcsességgel pedig kísérni, igazgatni fogja utamat. Végül elmondhatom, úgy érzem, hogy igen sok jóval meg lettél áldva! Férjjel, igaz barátokkal, szerető közösséggel, melyek a legnagyszerűbb dolgok az életben, s melyek a leginkább számítanak. Most búcsúzom, remélem, hogy odafentről figyelsz minket! Viszlát Klau! (Gyöngyi)

Klau már a legjobb helyen van. Egy csodálatos, másokat megnevettető, igazi nő, aki mindig szeretettel fordult az emberekhez. Sokszínű és ötletgazdag, magát soha meg nem hazudtolóan őszinte egyéniség, aki gondoskodott, felemelt és bátorított. Hálás vagyok, hogy barátnők voltunk és a beszélgetéseink, együtt töltött perceink során megtanított még inkább megbecsülni az életemet. Isteni bölcsességgel és szeretettel beszélt és cselekedett. Megtanultam tőle, hogy milyen a másikat őszinte érdeklődéssel meghallgató barát, a gondoskodó, szerető feleség, a hiteles hívő ember és a született pedagógus. Minél többet szeretnék ebből én is továbbvinni, továbbadni másoknak. Tudom, hogy odafent találkozunk, de addig is nagyon fogsz hiányozni kedves barátnőm, drága Klau! (Anna)

Drága Klau! A szeretetben sosem válogattál. Felemelted társaidat, akármilyen mélyen is volt a másik, vagy Te magad. Mindig igazságra törekedtél: bölcsen, szeretetben, szókimondóan, halkan, vagy épp hangosan. Csak az igazán nagyon fontos dolgok voltak a fókuszban (család, férj, Isten, háztartás, barátok, stb.), minden más sokadlagos. Harcolni ezekért nem mindig érdemes. De ha muszáj, akkor egy Pipis kávé vagy egy jó könyv segíthet! HÁLA. Hálásnak lenni a körülöttünk lévő dolgokért: gyógyír. Drága, drága Klau! Annyira hálás vagyok Érted! Köszönöm az elmúlt pár év tanácsait, bölcs mondatait Neked, amik még most is itt csengenek a fülemben és remélem sosem feledem. Rettentően hiányzol, de hamarosan találkozunk! (Réka)

Klau! Emlékezni fogok minden együtt töltött percre, az első közös tanításunkra, az egyetemi napjainkra, amelyek tele voltak nevetéssel, izgulással, szerettem, amikor jött az üzenet: „Gyertek a Pipibe kávézni, én már itt vagyok”. A kávézásaink közben rengeteget beszélgettünk, ez tartotta össze a mi kis csapatunkat. Mindenkinek mosolyt csaltál az arcára a vidám és szeretetteljes lényeddel, sok mondatod biztos, hogy mindig a fülemben fog csengeni, mindig mosolyt csalva az én arcomra is. Törődtél mindenkivel, ha valakinek nem úgy alakultak a dolgai, ahogy tervezte, neked mindig volt hozzá vigasztaló szavad, sokszor féltem az előttünk álló akadályoktól, a hosszú, tartalmas beszélgetéseink után mindig úgy álltam neki a feladatnak, hogy meg tudom csinálni. Nagyon céltudatos és kreatív személyt ismertem meg benned, aki a céljait, ötleteit véghezvitte, bármilyen nehézségeket jelentett is, véleményed mindenről volt, és mindig ki is álltál mellette a végsőkig, többek között ez is olyan, amit tőled tanulok minden nap. A bölcs gondolataidra jó szívvel gondolok majd, mindig emlékezni fogok rájuk! Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettelek és köszönöm, hogy a barátod lehettem! (Míra)

Drága Klau! Nagyon nehéz megszólalni és éppúgy írni is azután, hogy elköltöztél a Mennybe. Nagyon örülök, hogy sok élmény fűz hozzád, mert egy tiszta szívű, őszinte, bölcs, kiemelkedően jó humorral megáldott nőnek ismertelek. Sokat beszélgettünk mélyebb témákról, amikről mindig olyan könnyedén és végtelen természetességgel beszéltél, még akkor is, ha olyat osztottál meg velem, amiről tudom, hogy csak fájdalommal lehet, akármennyi idő is telt el a történtek óta. Te voltál az egyik olyan csoporttársam, akivel rengeteget nevethettem, a komoly témák lezárásaként is, mert közös bennünk, hogy sokszor humorral oldjuk magunkban a feszültséget. Sokszor megértettük egymást. Együtt voltunk egy hétig gyakorlaton a Gyermekek Házában, de ezen kívül is rengetegszer voltunk egymás tanító helyettesei, amikor segítettük egymás felkészülését, munkáját. Különleges képességed volt, hogy tudtál figyelni a másikra. Őszintén, ahogy csak nagyon kevesen tudnak. Figyeltél mindenkire, minden apróságra úgy, hogy tudj tanácsot adni a mondandónk végén. Mindenkihez volt egy-egy jó tanácsod, mindenkit biztattál, akinek szüksége volt rá. Nem esett nehezedre megdicsérni azokat, akiknek tetszett a munkája. Ahogy az sem, ha nem tetszett, mert olyan őszinteség és bátorság volt benned, amit kevés emberről lehet elmondani. Sosem féltél kiállni az igazadért, megvédeni a szerinted rászorulókat, kimondani és megvédeni az érveidet, amiben hittél. Könnyű volt téged szeretni. A könnyed őszinteségedért, a nyitottságodért, a bátorságodért, a kedvességedért és még nagyon sok más tulajdonságodért. Végtelenül sajnálom, hogy nem csak egy bölcs és életvidám nőtől búcsúzunk, hanem egy kiváló pedagógustól is. Nem véletlenül mondják, hogy erre születni kell. Te erre születtél. Szolgálni, alázattal és minden tiszteleteddel segíteni és tanítani a gyermekeket, a fiatalabbakat, s mindenkit, aki volt olyan szerencsés, hogy körülötted lehetett és ismerhetett. Nélküled kevesebb lett a földi világ. Mindig hálás leszek, hogy ismerhettelek. Majd találkozunk! (Edina)

Kellemes emlék, mikor a nevetését hallottam, mert az övénél ízesebb nevetést még soha nem hallottam. Bármilyen nehézséget vagy stresszt elfeledtetett abban a pillanatban és csak a boldogság érzése maradt. (Roxi)