Tanszékünk hallgatója az Eötvös Collegium konferenciáján

Panágl Zsófia tanító szakos hallgatónk az Eötvös Collegium által szervezett konferencián adott elő TÓK-osként a BTK hallgatói között. Alább az elteonline.hu anyagát közöljük, amelyben Zsófi beszélt a saját témájáról, tapasztalatairól, valamint a felkészülés és előadás izgalmairól.

 

Ráday Zsófia (elteonline)

Február 25. és 27. között került megrendezésre az Eötvös József Collegium Magyar műhelye által szervezett Határok és határátlépések konferencia. A legtöbb kutató egyetemista számára már nem ismeretlen az online konferenciák műfaja. A Collegiumnak sem ez volt az első rendezvénye az online térben; már a XXI. Eötvös Konferencia is a Teams felületén valósult meg szeptemberben. Egy ilyen esemény azonban – a már-már megszokott formán túl – mindig számos érdekességet, izgalmat és meglepetést tartogat mind az előadók, mind a hallgatóság, mind pedig a szervezők számára – főleg, ha a jelenlévők közül többen mindhárom szerepben is tevékenykednek. Tapasztalataikról, élményeikről, benyomásaikról kérdeztük a Határok és határátlépések konferencia résztvevőit.

Ahogyan az őszi interdiszciplináris Eötvös Konferenciát, úgy ezt, a főként irodalom- és kultúratudományi, valamint nyelvészeti tudományterületeket, illetve ezek határtudományait és metszéspontjait érintő programot is hatalmas érdeklődés övezte. A rendezvény természetesen nem csak az ELTE hallgatói számára volt meghirdetve; a szervezők előzetesen mindenki jelentkezését várták, aki alap-, mester-, osztatlan tanári és doktori képzésen vesz részt, és ezeken a területeken végez kutatást. A konferenciára végül olyan sok absztrakt érkezett, hogy az eredetileg kétnaposra tervezett eseményt háromnaposra kellett bővíteni; az előadásoknak pedig tíznél is több szekció lett kialakítva.

„Rengeteg, főleg doktoris absztraktot kaptunk egy alapvetően diákkonferenciára, csak sejtéseim vannak, ennek mi lehet a magyarázata (kevés konferencia volt idén talán?), de e kapcsán jelentősen át kellett alakítanunk a konferenciát (például +1 napot betoldani)” – számolt be szervezői tapasztalatairól Kőszeghy Ferenc, aki emellett előadóként is részt vett a konferencián.

„A sok jelentkező meglepett bennünket, és kicsit tartottunk is a nagy létszámtól: három nap alatt 12 szekcióban több mint 60 előadást hallhattunk, és a Teams-csatornánkban több mint 170 résztvevő van (előadókkal, szekcióelnökökkel, nézőkkel együtt), illetve az online konferenciaszervezés is ismeretlen terület volt számunkra” – írta Prótár Noémi, a program főszervezője. – Viszont végül minden nagyon flottul sikerült, aminek őszintén nagyon örülök.”

A szervezés sikereivel Kőszeghy Ferenc is egyetértett.

„Az online tér igazából sok mindent megkönnyített, még ha ki is kellett találnunk, Teams-ben mik a lehetőségeink, de ez könnyen ment, viszont semmiképp sem reprodukálható egy igazi konferencia így, de azért mindent megtettünk annak érdekében, hogy közel jussunk.” – mesélte az ELTE Online-nak.

A csütörtök délutáni megnyitó után, a Magyar műhely legutóbbi műhely-konferenciájának Perspektívák: irodalom, nyelv, kultúra című tanulmánykötete is bemutatásra került, majd megkezdődött az első, A kultúra társadalmi áramlása nevű szekció, melynek elnöke Pintér Borbála volt. A szekcióban irodalomoktatással, műfordítói és elbeszélési attitűdökkel, valamint a kortárs könyvvásárlás térbeli aspektusaival foglalkozó előadásokat hallgathattak meg az érdeklődők.

Ezzel párhuzamosan Krizsai Fruzsina vezetésével elindult a Forma, jelentés, szimbolizáció szekció is, melyben alapvetően nyelvészeti témájú és határtémájú kutatásaikról számoltak be a résztvevők. A szervezői feladatok ellátása mellett Prótár Noémi e szekcióban előadóként is részt vett. Előadásában arra kereste a választ, hogy hogyan, milyen sémákban és miért jelennek meg az E/1-es alakok a telekommunikációs cégek Facebook-kommunikációjában.

„Az E/1-es alakok megjelenése a céges kommunikációban nem prototipikus – akár »határátlépésnek« is hívhatjuk. Előadásomban ennek a határátlépésnek az előfordulásait kutattam.” – mutatott rá kutatásának és a konferencia címének kapcsolatára.

Soós Anna szintén ebben a szekcióban mutatta be egy kognitív szemantikai módszer megalapozását a szerelem fogalmának Radnóti Miklós műveiben megjelenő példáin keresztül. Ő így írta le a Határok és határátlépések cím és saját kutatásának összefüggéseit:

„Az előadás nyelvészeti. Azt vizsgálja, hogy a nyelvészeti elemzés hogyan visz közelebb az irodalomban lévő tematikus csoportosításhoz: irodalmi szövegekkel, konkrétan versekkel dolgozom nyelvészeti elemzéssel. Így valahol ez a kutatás az irodalmat és nyelvészetet találkoztatja össze, a kettő határán mozog.”

Arról is mesélt, hogy miért jelentkezett a konferenciára:

„Idén OTDK-zom, és szerettem volna még a verseny előtt tapasztalatot szerezni, illetve kipróbálni magam előadóként egy konferencián. Számomra óriási öröm, ha a kutatásomról beszélhetek, azt megoszthatom és megvitathatom másokkal.”

Valamint pozitív tapasztalatait is megosztotta velünk:

„Nagyon nagy élmény volt számomra a kutatásomról beszélni, annak eredményeit másokkal megosztani. Abban biztos vagyok, hogy az OTDK-n már kevésbé fogok izgulni, mert egyszer már sikerült prezentálnom abban az időkeretben.”

26-án, pénteken délelőtt egyszerre három szekció is indult. A Közép- és kora újkori irodalom szekcióelnöke Kiss Farkas Gábor volt. Az ő szekciójában határokon inneni és túli történetekről, legendákról, hagyományokról, toposzokról és invenciókról egyaránt szó esett.

A századforduló magyar irodalma szekciót Gintli Tibor vezette. Ebben a szekcióban kifejezetten népszerű volt Krúdy Gyula; két előadó is foglalkozott munkásságával – egyikőjük Krúdy Kísértetek-novellájának román folklórelemeit igyekezett felfejteni, a másik a kívülállás és az átmenetiség poétikáját mutatta be Mit látott Vak Béla szerelemben és bánatban című regénytöredékében. Emellett felmerültek Bródy Sándor Rembrandt című művével, illetve a Bácska-toposzokkal, vagy éppen a Japán-képpel foglalkozó kérdések is.  

A Lengyel Imre Zsolt vezette Kortárs magyar irodalom szekció előadásai szintén nagyon változatosak voltak; a résztvevők Turi Tímea, Németh Gábor, László Zoltán, Kerber Balázs és Kiss Tibor Noé egy-egy művét vizsgálták különböző szempontokból. A szervezőként is jelen lévő Kőszeghy Ferenc így mesélt saját kutatásáról és az abban érvényesülő határátlépésekről:

„Kerber Balázs Conquest című verseskötetét elemeztem a posztdigitalitás és az újmédiumok felől. A kötet »transzmediális« jelleggel bír, gondolati alakzatokat kölcsönöz az újmédiumoktól, tehát határsértő és hibridizáló, és az én kutatásom is interdiszciplináris volt, irodalomtudományi és filozófiatörténeti megközelítésen túl újmédia-elméleteket és szűkebben ludológiai (videójáték-elmélet) kutatók írásait is használtam.”

Előadói élményeit pedig így foglalta össze:

„Alapvetően nagyon szakmai és kedves hangulat volt, számos jó hozzászólást kaptam a közönségtől és a felkért szekcióelnöktől, illetve a többiek előadásában is bőven találtam számomra is relevánsat. Schein Gábor egyszerre provokatív, személyes, hiánypótló és gondolatgazdag plenáris előadását külön kiemelném, illetve a meghívott szekcióelnökök munkáját, akik mindig készen voltak egy érdekes és szakmai kérdéssel az előadók felé.”

Schein Gábor Kőszeghy Ferenc által is dicsért plenáris előadását szintén pénteken, a délelőtti és délutáni szekciók között lehetett meghallgatni Határ vagy feltételes megálló? Vissza a 90-es évekbe címen.  

A délutáni előadások szintén három, párhuzamosan futó szekcióban zajlottak. Pikli Natália Színháztudomány szekciójában szintén előkerül Bródy Sándor neve – ezúttal Tímár Liza című darabjának betegségnarratívái és elfojtás-alakzatai okán. Szó esett továbbá versszínházról, népi identitástudatról, intrikusábrázolásokról, a magyar mélyszegénységi falvak alkalmazott színházi reprezentációjáról és a koramodern angol bosszútragédiákról is.

Domonkosi Ágnes a Reprezentáció, konstrukció, társas cselekvés szekciót vezette. Az előadóktól megtudhattuk, hogy milyen színű a szombat, milyen nyelvi ideológiák uralkodnak a csallóközi egyetemisták körében, milyen a hazugság szemiotikája és hogy milyen is egy igazi férfi (a Humen magazinban). Egy, a szótag részeiről szóló izgalmas előadás után meglepetésvendégként Bródy Sándor végül itt is felbukkant.

A Kortárs világirodalom szekcióban, melyet Nemes Z. Márió vezetett, az előadók zöme a változás kérdését járta körül különböző prózai szövegek viszonylatában – legyen szó akár rendszerről, határról, közösségekről, olvasatról vagy éppen dekódoló-olvasó szerepekről. Egyikőjük, Panágl Zsófia Gabriella így írt a konferencián való részvételéről:

„Deborah Feldman Unortodox című művét értelmeztem a konferencia témájának tükrében. A különböző határok és határátlépések lehetőségeit vizsgáltam a szövegben. Jól éreztem magam, ez volt az első konferencia, amin előadtam, tehát ennek az új élménynek a hangulatát, tapasztalatát szereztem itt.”

Előadói tapasztalatai mellett a nézői/hallgatói élményről is beszámolt:

„[A konferenciát] Professzionális szervezés jellemzi, kiválóak a szekcióelnökök, összességében nagyon jó benyomásom van róla.”

Valamint azt is elmondta, hogy mit jelentenek számára a Határok és határátlépések:

„Számomra jelenleg azt, hogy itt előadtam, így ez a saját határaim átlépése volt.”

A szombati nap a 18-19. századi irodalom és a Médiumok, művészet, mítosz szekciókkal indult. Az előbbit Szilágyi Márton vezette, és szóba került benne – többek között – a biciklizés erkölcs, divat és feminizmus felől való megközelítése, egy madárnyelven írt napló, Kemény Zsigmond első, teljesen egészében fennmaradt regényének recepciótörténete és újabb értelmezési lehetőségei, Jósika Júlia életvezetési tanácsai és Nepomuki Szent János népénekekben megjelenő tisztelete is. Az Médiumok, művészet, mítosz című szekcióban pedig, melynek L. Varga Péter volt a szekcióelnöke, elmosódtak a határok videójáték és krimi, álom és képzőművészet, műfajok és médiumok, antikvitás és jelen korunk között.

A 27-ei plenáris előadást Horváth Péter tartotta a magyar nyelvű versek gépi elemzésének módszeréről. Ezt, akárcsak a pénteki előadást, népes hallgatóság követte végig.

A szombati nap és egyúttal a Határok és határátlépések konferencia utolsó szekciói a Modern világirodalom és a Modern magyar irodalom voltak. Az előbbi elnöke Bengi László, főszereplője pedig a narratívák kérdése volt. Az előadások hallgatói könnyen világnarratívák, fordítói narratívák, életrajzi narratívák, műalkotás-narratívák, kiadás- és párkapcsolat-narratívák, valamint szerző-narratívák kereszttüzében találhatták magukat. A Kulcsár-Szabó Zoltán vezette Modern magyar irodalom szekcióban Ottlik Géza Iskola a határonja karakterontológiai és játékontológiai olvasat felől is előkerült – Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes költészete és a rövidvers műfaji megközelítése mellett.

Az előadók közül tehát mindenkinek volt egy saját útja a határokhoz és módszere azok átlépéséhez. A háromnapos konferencia pedig nem csak a diszciplináris és személyes határok átlépésére, áttörésére adott lehetőséget résztvevőinek, hanem a jelenlegi életünket nagyban befolyásoló korlátozások között is képes volt életre hívni a tudományos, szellemi határtalanságot.