"Zenélni, de másként" címmel megjelent Szabadi Magdolna új könyve

„A zeneterápiát nem lehet önmagában vizsgálni, mert nem önálló eljárás, hanem egy módszer és eszközrendszer, amit beleillesztünk az alaptevékenységbe (klinikum, szociális gondozás, pedagógiai fejlesztés…). Elméleti háttere, eszközrendszere, módszertana mindig ahhoz a tevékenységhez igazodik, amiben a zeneterápiát alkalmazzuk. Ezért kísérletileg csakis olyan mérőeszközökkel és módszertannal mérhető és igazolható, amit az alaptevékenységben használnak.” (Szabadi, 2021, p. 55).

A könyv a zeneterápia módszertanából kiindulva – a szocioemocionális fejlesztés, a kognitív idegtudomány és a zenepedagógia elméleti keretén keresztül – kíván gyakorlati ötleteket nyújtani pedagógusjelölteknek, végzett pedagógusoknak viselkedésük rugalmas alakításához. Továbbá egy fejlesztő program rövid példájával betekintést adunk egy kísérlet feltételeinek kidolgozásába, levezetésébe, és eredményei által a hatékonyság vizsgálatába.

A sajátélményben megtapasztalható zeneterápiás gyakorlatok a szakmódszertani paletta bővítésén túl, segítik a pedagógust személyes és szakmai integritásának megőrzésében. A zeneterápia eszközei bárki számára elérhetőek, azaz megszólaltatásukhoz nem szükséges zenei szaktudás, használatuk élvezetes, és az idegi hálózatok szintjén is ugyanúgy kimutatható a hatásuk muzikális és nem muzikális egyéneknél egyaránt.