Vannak könyvek, amelyek történeteket mesélnek. És vannak, amelyek tükröt tartanak elénk – csendesen, fájdalmasan, mégis reményt adva. Varga Petra Repülnék a víz fölött című novelláskötetében egyszerre ír veszteségről, női erőről, anyaságról és arról a különös emberi képességről, hogy a legmélyebb vízből is újra képesek vagyunk felemelkedni.

Mindannyiunk életében vannak időszakok, amikor úgy érezzük: elsüllyedünk. És talán éppen ezért fontosak az ilyen könyvek. Mert emlékeztetnek arra, hogy az ember néha törékenyen, félve, sebekkel együtt is képes továbbmenni – sőt: újrakezdeni.

Kevés nehezebb dolog van annál, mint őszintén beszélni emberi fájdalomról, anyaságról, veszteségről és reményről. Varga Petra kötete mégis ezt teszi – finoman, érzékenyen és nagyon emberien.

A művészet, így az irodalom is ott kezdődik talán, amikor valaki kimondja azt, amit mások nem mernek, csak éreznek. A Repülnék a víz fölött ilyen könyv: bátor, személyes és mélyen emberi szövegek gyűjteménye.

Erről a kötetről beszélgetett a szerzővel dr. Tóth M. Zsombor, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék adjunktusa október 19-én az ELTE TÓK Könyvtárában. A könyvbemutatóra ellátogató hallgatók kérdései még személyesebbé tették az eseményt.