A kisgyermekeket nevelők modern képzéséhez hozzátartozik az önálló alkotó tevékenységre való felkészítés, valamint elengedhetetlen metodikai követelmény az elmélet és a gyakorlat szoros kapcsolata a tanulói sajátosságokra, igényekre figyelve (Falus, Golnhofer). Az oktatási folyamat eredményessége elsősorban a teljesítményképes tudás kimunkálásától függ. (Deli–Podráczky, 2005) A hallgatók szakemberré formálása során célszerű olyan módszereket alkalmazni, melyek segítik a hallgatókat a gyakorlati problémák felismerésében, elemzésében, ezáltal aktív részeseivé válnak saját személyes és szakmai fejlődésüknek. (Szivák, 2003) A 2010-2016 között végzett kutatások (attitűdvizsgálatok, narratív esszék, elégedettségi kérdőívek, metaforaelemzések) és az azokon alapuló metodikai újítások (portfólió, páros munka, szimulációs játékok, adaptivitáson alapuló hangszeroktatás) azt célozták, hogy a pályához szükséges kompetenciáik intenzívebb fejlődését, gyakorlati tudásuk szervezettségét, elméleti tudásuk alkalmazását támogassuk.

A kutatásom során kipróbáltam az ének-zene módszertanhoz alkalmazott portfóliós technikát, feltártam a portfólióba bekerült dokumentumok funkcióit, valamint hallgatói reflexiókat a technikára vonatkozóan. A portfóliómódszer alkalmazásának eredményessége több területen is megragadhatónak látszik: kompetenciák fejlődése; a szaknyelvi repertoár gazdagodása; a hallgatói önértékelés kiforrottá válása; az egyéni továbbfejlődés irányának meghatározása terén. A hallgatók pedagógiai képességeinek fejlődése szempontjából a reálisabb pályakép kialakulása; a tervezés, a módszerek és az értékelés gyakorlati tapasztalatainak tudatosítása; valamint a reflektív, elemző gondolkodás egyes elemeinek fejlődése terén. A képzés ének-zenei módszereinek újragondolásakor világossá vált, hogy szükséges foglalkozni a felnőttkori tanulási sajátosságokkal is a felsőfokú intézmények zenei képzése területén.  Érdemes felmérni az egyéni és csoportos igényeket, keresni a reális célokat, figyelembe venni, hogy a felnőttek tudatos döntést hoznak a tanulás mellett, logikusan és racionálisan tanulnak, képzésükkor szükséges a differenciált didaktika és metodika, és az oktatóknak rendelkezni kell sajátos kompetenciákkal a felnőttközpontú oktatás terén.

A Tesz-vesz muzsika, vagyis mindenben zene program 2010 óta működő zenepedagógiai módszer, melynek kidolgozásán és továbbfejlesztésén dolgozom. A módszer újszerűsége abban rejlik, hogy a zenei nevelést, a zenei képességek fejlesztését egy adott –bölcsődés, óvodás, kisiskolás– korosztály környezetében fellelhető eszközök (játéktárgyak, hétköznapi tárgyak, sporteszközök, újrahasznosítható tárgyak) célzott beemelésével gazdagítja. A módszert részben az az elv keltette életre, hogy minden gyermek képes a zene megértésére, a zene általi önkifejezésre, ugyanakkor fontos számukra a személyesen megélt tapasztalás, a tevékenykedés. Ez a tevékenységorientált módszer azon túl, hogy a mindennapos éneklés elképzeléséhez jól adaptálható, sokoldalúan képes támogatni a gyermekek önkibontakozását, kognitív, affektív és szociális képességeit, s ezáltal iskolai sikerességét is.

Kutatásom során Forrai Katalin szellemi örökségét, a szakma számára rendkívüli értékkel bíró hagyatékát kívánom feldolgozni, úgy archivált írásos hagyatékát, mint a hang- és videóanyagait. A hagyaték feldolgozása során a kisgyermekkori zenei nevelés számára releváns anyagokat  rendszerezem, katalogizálom és minél több anyagot digitalizálok.

Forrai Katalin, Kodály Zoltán tanítványaként több mint fél évszázadon át volt meghatározó alakja volt a kisgyermekkori zenei nevelésnek, és a kodályi koncepció gyakorlati megvalósításának úttörője.  Saját zenepedagógiai módszert dolgozott ki a bölcsődei és óvodai zenei nevelés számára, valamint meghatározó alakja volt 1951 és 2004 között a pedagógusképzésnek. Értékes, korunk zenei nevelési koncepcióját, módszertanát is meghatározó pedagógiai munkásságának számos, eddig fel nem dolgozott írásos, hangi és videós anyagát őrzi a Zeneakadémia kecskeméti Kodály Intézetének Zenepedagógiai Archívuma és a táplánszentkereszti Forrai Katalin Emlékmúzeum. Többek között az óvodai ének-zene foglalkozásainak több száz órányi felvételét, óvodapedagógusok és kisgyermeknevelők képzéseinek módszertani anyagát, kisgyermekek között végzett megfigyeléseinek kéziratos anyagát, bemutató foglalkozásainak videós anyagát, óravázlatait, a módszertani elveit tartalmazó, számos kiadást megélt Ének a bölcsődében illetve Ének az óvodában kiadványok előkészítő írásos anyagait és a bővített, átdolgozott kiadásokat előkészítő anyagait, valamint naplóit és levelezését.

Forrai Katalin a magyar zenepedagógia nagyköveteként járta a világot, népszerűsítette a kodályi elveket, és az iskolás kort megelőző zenei nevelésére irányította a hazai és nemzetközi szakemberek figyelmét. Tagja és elnöke volt a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak, a hazai Zenei Tanácsnak és alelnöki pozíciót töltött be a Nemzetközi Kodály Társaságban is. Hagyatékának mintegy 50%-át teszi ki az ezekhez a nemzetközi szakmai tevékenységekhez kapcsolódó írásos anyag. 

A hagyatékának feldolgozásával, publikálásával tisztelegni szeretnék Forrai Katalin zenepedagógiai nagysága előtt, valamint a kisgyermekkori ének-zenei nevelést a megőrizve megújulás útján mozdítani tovább.

A kutatást az hívta életre, hogy a TÓK Ének-zenei tanszéke kudarcként éli meg, hogy úgy érzékeli, hogy a képzés ideje nem elegendő arra, hogy (1) a leendő óvodapedagógusok és tanítók elköteleződjenek az ének-zenei nevelés/ének-zeneoktatás mellett, hogy (2) feloldjuk bennük azokat a gátakat, illetve kompenzáljuk azokat a hiányosságokat, amelyekkel a képzésbe belépnek. Nem látjuk eredményesnek célunkat, hogy eljuttassuk őket arra a szintre, amikortól önszabályozottan képesek értékes zenei anyaggal bővíteni repertoárjukat, okosan használni a világháló adta lehetőségeket, és tovább fejlődni énekes-zenei, hangszerjátszó képességek terén. Érzékelni vélünk nagyfokú bizonytalanságot, talajvesztettséget a diplomások felől.

A kutatócsoport a diplomások körében végzett feltáró vizsgálatot követően azt tervezi, hogy problémaorientált műhelyeket hoz létre.

A műhelyekbe bekapcsolódó diplomások folyamatos diagnosztikus fejlődésvizsgálata mellett indulna a négyéves emancipált akciókutatás azzal a céllal, hogy a vizsgálattal támogassa a műhelyekben zajló képzés tökéletesedését, létrejöhessen egy optimális fejlődést támogató képzési szisztéma.

Az akciókutatás érvényessége és megbízhatósága érdekében törekszünk a ciklusokhoz kapcsolódóan interjúk, reflektív naplók, fókuszcsoportos beszélgetések során a résztvevőknek reflexióra lehetőséget adni. A képzés leteltével hatékonyságvizsgálatra kerül sor, kimeneti mérések megvalósítása által.

A kutatás eredményeképp újfajta elmélet-gyakorlat viszony jöhetne létre, lehetőség nyílna az óvodapedagógusképzés és tanítóképzés piacorientált újragondolására, a diplomásokat hozzásegíthetné sikeres énekes-zenei önkibontakozásukhoz és eredményes munkájukhoz. A kutatás hozzájárulhat az óvodások és kisiskolások énekes-zenei nevelésének, oktatásának minőségi irányban történő elmozdulásához is.