Az utóbbi évek agykutatási eredményei megerősítik a korábban tapasztalati úton megszületett sejtést, miszerint a különböző társasjátékokkal fejleszthetjük a tanulókat. Agyi képalkotó eljárásokkal kimutatták, hogy bizonyos társasjátékok ugyanúgy tudják fejleszteni a matematikai gondolkodás szempontjából kulcsfontosságú agyterületeket, és ezáltal a logikus gondolkodást, mint a matematika órák.

Kutatásainkban igyekszünk feltérképezni azt, hogy mely életkorban, mely matematikai készségeket, milyen társasjátékokkal fejleszthetünk. Vizsgáljuk azt is, hogy a társasjátékok hogyan hatnak a diákok matematikai szorongására és motivációjára. 

Vigotszkij  a múlt század első felében olyan alapelvet fogalmazott meg, amelyet napjaikban sem szabad(na) figyelmen kívül hagyni: „Ha fejleszteni akarjuk a gyerek képességeit és gyorsítani fejlődését, akkor arról a szintről kell kiindulnunk, ahol a gyerek éppen tart, vagyis az elvárásoknak a gyerek képességeihez és szükségleteihez kell igazodniuk”. Az alapelv gyakorlati megvalósításához kapcsolódó kérdések rengeteg érdekes kutatási  témát vetnek fel.

Emellett minden olyan téma érdekel, amely a tanítási-tanulási folyamatok hatékonyságának növeléséről szól. 

Agykutatások kimutatták, hogy a hosszútávú tudás titka az előhívás. Amennyiben a megtanult anyagot nem hívjuk elő tudatosan, az újonnan megszerzett tudás mintegy felét napokon vagy heteken belül elfelejtjük. Az előhívás a felejtés ellen hat. Az előhívásos, vagy más néven teszteléses tanulás olyan tanulási stratégia, ahol nem csak arra összpontosítunk, hogy az információ "bekerüljön" a diák fejébe, hanem arra is, hogy az információt hosszú távon "elő tudja nyerni" onnan. A teszteléses tanulás bármilyen olyan tevékenységre utalhat, mint például tanórai kérdések, kvízek,  tesztek és vizsgakérdések használata, amely során az információt mindenfajta segítség nélkül kell előhívni a memóriából.