Napjaink közoktatásának egyik kulcskérdése a 21. századi munkaerőpiac kihívásaihoz flexibilisen alkalmazkodni képes munkaerő kibocsátása az iskolából. Ennek alapvető feltétele a hagyományos és digitális literációs képességek birtoklása, a lifelong learning magatartás, a kreatív­/innovatív, reziliens alkalmazkodás a munkaerőpiac folyton változó körülményeihez. Mindehhez alapvető kulcsot az önálló ismeretszerzés, tudásépítés igénye és képessége, valamint a jó szövegértési kompetencia adhat; mindezek alapja pedig még mindig a hatékony olvasáselsajátítás. Ennek élményszerű megalapozásához, megvalósításához kínál lehetőséget a Mesezene módszer óvodai és iskolai modulja, amely a sajnálatosan szelektív magyar edukációs rendszer keretei között is sikeres lehet az újabb generációk olvasásra hangolásában, olvasástanításában. A digitális eszközökön szocializálódó gyerekek képességprofiljához alkalmazkodó olvasástanítás elemi társadalmi érdek; hiszen a szakmunkára alkalmatlan, potenciális segédmunkástömegek munkaerőpiaci felszívása egyre kevésbé várható a jövőkutatók által jósolt robotizáció eluralkodásának körülményei között. Ezért tartja fontosnak az ELTE TÓK, hogy hallgatói időről időre megismerjék a Meixner-gyökerű, mesékbe ágyazott, zenei élményekkel operáló módszert, amely bármely olvasástanítási programhoz hozzákapcsolható; és ezért mutatta be a módszeralkotásban résztvevő Ványi Ágnes a tanító szakos hallgatók olvasás- és írástanítást tanuló évfolyamának december 9-én a Mesezene tanítós modulját. (A módszerről bővebben lásd pl.  Szűcs Antal Mór: Mesezene az iskolában)

A rendezvényt a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.