Forrai Katalin, a világszerte elismert zenepedagógus születésének 100. évfordulóját nemzetközi emlékkonferenciával ünnepelte az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar. A centenáriumi konferencia Forrai Katalin örököseinek közreműködésével, az ELTE TÓK Hagyományőrző Alapítvány, a Móra Könyvkiadó és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg. 

Forrai Katalin zenepedagógiai és módszertani öröksége a mai napig meghatározza a kisgyermekkori zenei nevelést. A konferencia előadásai életművének különböző területeit és nemzetközi továbbélését idézték fel.

A szeptember 25-én rendezett nemzetközi programra számos országból érkeztek vendégek, jelezve, hogy Kati néni – ahogyan ma is sokan emlegetik – szellemi öröksége a világ számos pontján jelen van. A konferencián részt vett Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter, valamint Forrai Katalin családjának több tagja is. 

A vendégeket elsőként Horn Ildikó, az ELTE tudományos ügyekért felelős rektorhelyettese köszöntötte, aki arra emlékeztetett: egy örökség önmagában nem marad életben. Mindennap énekelni, tanítani, kutatni és továbbadni kell ahhoz, hogy élő maradhasson. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik ennek a fontos örökségnek a megőrzésében és továbbadásában ma is szerepet vállalnak.

Márkus Éva, az ELTE TÓK dékánja kiemelte, hogy Forrai Katalin személyében nemcsak egy kiváló zenepedagógusra emlékezünk, hanem olyan szakemberre is, aki mélyen hitt a gyermekben, a zene személyiségformáló erejében és abban, hogy az első életévek tapasztalatai az egész életre kihatnak.

Közös éneklés a Forrai 100 konferencián

Az előadók közül többen felidézték, hogy Forrai Katalin egész pályáját meghatározta a mesterétől, Kodály Zoltántól kapott szellemi és zenei örökség. Kodály ösztönzésére mélyítette el zenei és idegennyelvi tanulmányait, hogy kellő tudással felvértezve kezdhessen hozzá a legkisebbek ének-zenei nevelésének megalapozásához. A kodályi alapelveket több évtizedes gyakorlati munkája során formálta a kisgyermekkori zenei nevelés következetesen felépített pedagógiai koncepciójává. Forrai Katalin azonban nemcsak mély zenei és pedagógiai tudásával vált a kisgyermekkori nevelés kiemelkedő alakjává, hanem azzal a képességével is, hogy élete végéig közel maradt a gyermekekhez, és a közöttük szerzett tapasztalatait folyamatosan beépítette munkájába. Aki látta tanítani, egy derűs, vidám pedagógus képét őrizhette meg, aki gyermeki lelkesedéssel tudott játszani, mégis a felnőtt felelősségével fordult a gyermekekhez.

Jerry-Louis Jaccard (USA), a Nemzetközi Kodály Társaság elnöke felidézte Kati néni pályájának kezdetét, amikor Kodály Zoltán arra ösztönözte a fiatal zenepedagógust, hogy állítson össze a 3–6 éves korosztály számára megfelelő zenei anyagot. Kodály nemcsak felismerte tanítványa tehetségét, hanem szakmai útját is támogatta. Ennek egyik különleges epizódja volt Forrai Katalin együttműködése Weöres Sándorral és Károlyi Amyvel. Kodály az akkor már híres költőhöz irányította Forrai Katalint, hogy „énekelje fel” a 333 olvasógyakorlat dallamait. A dallamokhoz született művészi értékű szövegek közül több ma is megtalálható az Ének a bölcsődében és az Ének az óvodában köteteiben (Jön a kocsi; Eresz alól; Fut, szalad a pejkó; Szól a nóta halkan…).

Gilbert De Greeve (Belgium), a Nemzetközi Kodály Társaság korábbi elnöke többek között a Csobánc utcai óvodában tartott zenei foglalkozások élményét idézte fel. Itt sorra fordultak meg a magyarországi gyakorlatra, tanulmányútra érkező külföldi hallgatók és zenepedagógusok, akik az tapasztalatokat vitték tovább szerte a világban. De Greeve hangsúlyozta, hogy a jó zenei neveléshez értékes zenei anyagra, felkészült pedagógusokra és rendszerességre van szükség.

A híres Csobánc utcai énekfoglalkozások több előadásban is visszatértek. M. Dietrich Helga, az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszékének nyugdíjas oktatója, Forrai Katalin egykori tanítványa előadásában korabeli fotókkal és dokumentumokkal idézte meg Kati néni foglalkozásait. Bemutatta a zeneóvoda emlékkönyvének részleteit is, amely számos magyar és külföldi szakember bejegyzését, értékelő és köszönő szavait őrzi.

Kelly Foster Griffin (USA), a Northwest Kodály Educators elnöke, a Nemzetközi Forrai Katalin-díj Bizottság tagja Forrai Katalin amerikai hatását mutatta be. Felidézte Kati néni fontos különbségtételét a zene tanítása és a zenével tanítás között. A kisgyermekkorban nem elsősorban zenei ismeretek átadásáról van szó, hanem arról, hogy a gyermek az éneklésen, a játékon és a mozgáson keresztül szerezzen személyes zenei tapasztalatokat. Ezt a szemléletet pedagógusok egymást követő generációi vitték tovább az Egyesült Államokban.

Forrai Katalinról azonban nem lehetett csupán előadások sorával megemlékezni: a konferencia résztvevői maguk is részeseivé váltak a közös zenélésnek. Magyar és külföldi dalok csendültek fel a hallgatóság bevonásával, olykor többszólamú megszólaltatásban is.

Mary Stouffer, a Nemzetközi Forrai Katalin-díj Bizottság elnöke személyes élményein keresztül idézte fel Kati néni kanadai kurzusait. Elmondta, hogy fontos üzenetként őrzi az „igazi játék” fogalmát. Forrai Katalin szerint a gyermeket nem kell külön felkészíteni a játékra, mert maga a játék hordozza azt a formát, szerkezetet és zenei tartalmat, amelyben képességei természetes módon fejlődhetnek. 

A külföldi előadók visszaemlékezéseiből az is kiderült, hogy Forrai Katalin külföldi útjaira mindig felkészült az adott ország gyermekdalaiból is, így az ausztrál, japán, finn vagy más nemzetiségű gyermekekkel tartott bemutató foglalkozásain saját zenei anyanyelvükön is képes volt kapcsolatot teremteni a résztvevőkkel.

Forrai Katalin alakját a róla elnevezett nemzetközi díj több kitüntetettje üzeneteken keresztül is felidézte. Gail Godfrey (Ausztrália), a Nemzetközi Forrai Katalin-díj 2019. évi díjazottja arra emlékeztetett, hogy Forrai Katalin azt tanította, a pedagógusnak be kell lépnie a gyermek világába, és fel kell ismernie, hogy a játékból, a felfedezésből és az örömből valódi tudás születhet. Azok közül a Nemzetközi Forrai Katalin-díjasok közül, akik személyesen nem tudtak részt venni a konferencián, Betsy McLaughlin Moll (USA), Chinen Naomi (Japán) és Anne Lindeberg-Piiroinen (Finnország) üzenetben idézték fel Kati nénihez fűződő személyes és szakmai kapcsolatukat. Visszaemlékezéseikből egy olyan pedagógus képe rajzolódott ki, aki a zenei igényességet, az élő éneklést és a gyermekkel kialakított személyes kapcsolatot tekintette munkája alapjának, miközben minden országban tisztelettel fordult az adott közösség saját zenei hagyományai felé. Tanítványai és munkatársai számára nemcsak szakmai példát, hanem életre szóló ösztönzést is adott.

A konferencia délutánján hallhattuk Kalmár Magdát, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar professor emeritáját, aki a Forrai Katalinnal közösen végzett fejlődéspszichológiai kutatásokat idézte fel. Az együtt átgondolt és elvégzett vizsgálataik arra keresték a választ, hogy a rendszeres, magas színvonalú zenei nevelés milyen, a zenén túlmutató hatással lehet a kisgyermekek fejlődésére. Eredményeik a fogalmi gondolkodás és a kreativitás fejlődésében is jelentős különbségeket mutattak, a dallamimprovizáció vizsgálata pedig a zenei anyanyelv és a kreatív pedagógiai környezet jelentőségére is ráirányította a figyelmet. Kalmár Magda személyes hangon emlékezett arra a több évtizedes szakmai együttműködésre és barátságra is, amely e kutatásokkal kezdődött.

A délután során egykori kollégák és tanítványok – köztük Hartyányi Judit, Laczkóné Pálfi Alojzia, Egyed Zsuzsa, Gállné Gróh Ilona, Rózsa Judit és Igó Lenke – személyes történeteken keresztül idézték fel tanárukat, munkatársukat és mentorukat. Más-más élethelyzetekből őrizték emlékét, történeteikben mégis újra és újra ugyanazok a vonások tértek vissza: Forrai Katalin szakmai igényessége, a gyermekek iránti kivételes figyelme, humora, természetessége, valamint az a bizalom, amellyel fiatalabb kollégáit önálló munkára ösztönözte.

A személyes emlékek mellett a konferencián bemutatták a táplánszentkereszti Forrai Katalin Emlékmúzeumról készült kisfilmet, bepillantást engedve abba a gyűjteménybe, amely a család által adományozott személyes tárgyakkal, fényképekkel, könyvekkel és dokumentumokkal őrzi a zenepedagógus emlékét.

A Nemzetközi Forrai Katalin-díjasok között szólalt fel Hegedűsné Tóth Zsuzsanna, az ELTE TÓK Ének-zenei Tanszékének egyetemi mestertanára, Forrai Katalin szakmai hagyatékának kutatója, aki 2025-ben kapta meg az elismerést. Előadásában az egykori Magyar Rádió Óvodások műsora című adásain keresztül mutatta be Kati néni pedagógusegyéniségét. A fennmaradt felvételek azt is hallhatóvá teszik, hogyan javította a gyermekek éneklését anélkül, hogy őket minősítette volna, hogyan segítette őket a magasabb szint elérésében, majd hogyan lépett fokozatosan hátra, teret adva önállóságuknak és zenei ötleteiknek. A fennmaradt rádiófelvételek olyan pedagógust őriznek, aki humorral, nyelvi játékokkal és személyes figyelemmel vezette a gyermekeket, miközben következetesen és magas szakmai igénnyel fejlesztette zenei képességeiket.

Forrai Katalin zenei nevelési szemlélete országhatárokon és generációkon átívelve ma is érvényes. Egy olyan pedagógus látásmódja, aki nem állított a gyermekek elé a felnőttek túlzott elvárásaiból fakadó korlátokat, hanem meglátta bennük a lehetőségeket, és mindig a legjobbat feltételezte róluk. Vallotta, hogy a gyermekkor nem a felnőtté válást megelőző, kevésbé jelentős időszak, hanem az emberi élet és a későbbi személyiség kialakulásának egyik meghatározó szakasza.