2026. augusztus 29-én, 78. életévében elhunyt Vörös Veronika, a Testnevelés tanszék nyugalmazott adjunktusa, akit mindenki Vörös Vera néven ismert.

Hallgatóként és oktatóként is ezer szállal kötődött az intézményhez. 1970-73 között tanult a Tanítóképzőn, majd a Pécsi Tanárképzőt is elvégezte. Ezt követően Szijj Zoltán – akit pályafutása legmeghatározóbb személyiségének tartott – oktatónak hívta a gyakorlóiskolába. A meghívást óriási megtiszteltetésnek érezte, és soha nem is bánta meg, mert nagyon szeretett gyerekekkel dolgozni.

1977 és 1990 között már gyakorlóiskolai vezető tanárként oktatott az akkor Budapesti Tanítóképző Főiskola nevet viselő intézményben. Karrierje csúcspontja azonban még ezután következett: nagy álma a Testnevelési Főiskola elvégzése volt, amit 35 éves korában sikerült teljesítenie. A tanulással azonban még ekkor sem állt le: a Testnevelési Főiskolán kapott gyógypedagógiai alapismeretek elmélyítése érdekében még két évet elvégzett a gyógytestnevelés szakon, ezzel egyidejűleg kézilabda edzői képesítést is szerzett.

1990-től 2011-es nyugdíjba vonulásáig adjunktusként dolgozott a főiskola Testnevelési Tanszékén, de később is aktívan képviselte a mozgást szerető életmódot; nem csupán karunkon tartott heti rendszerességgel egészségmegőrző időstornát, de más helyszínen is voltak órái, mert az volt a célja, hogy minél többek számára segítséget adjon a testi-lelki jó közérzet megszerzésében.

Vörös Vera szakmai érdeklődése később az alternatív módszerekre is kiterjedt, bár jógaoktatói és arctorna oktatói végzettségeit inkább kiegészítő megoldásként használta az egészségmegőrző órákon, melyeket már nyugdíjasként tartott volt kari dolgozók számára.

Sokunk számára megdöbbentő és váratlan volt a hír, hogy a mindig jókedvű és korához képest aktív Vera néni, rövid lefolyású súlyos betegség után eltávozott, és többé nem futhatunk össze vele a TÓK folyosóján. A szellemisége, pozitív életszemléletének öröksége azonban mindig velünk marad.

Emlékét szívünkben megőrizzük.